Amikor az adatgyűjtést megkezdtem több kedves szakmai barátomat kértem meg, hogy az összeállításban segítsen, de a baráthoz illő kedvességgel, de határozottan elhárítottak. A vonakodás érthető -az ország egyetlen olyan nyersanyag termelő szektorába indultam kutakodni, ahol igazi, vérre menő és nemzetközi piaci verseny van.

Sokszor nem értjük, hogy egy cementgyárat miért zárnak be, vagy egy kavicsbányát miért nyitnak ki látszólag teljesen érthetetlen okokból a határainkon belül. Csakhogy a játékosok, akik ezeket a bábukat mozgatják, nem kispályáznak, a világ legnagyobb építőipari csoportjai közé tartoznak. A hazai legnagyobb termelők között öt név: LafargeHolcim (Svájc), Colas (Franciaország), Duna-Dráva-Cement (Németország), Strabag (Ausztria), Lasselsberger (Ausztria-Németország) éves vállalatcsoporti szintű értékesítése összesen eléri a magyar nemzeti össztermék (GDP) szintjét, és öt kontinens országaiban több mint százezer munkavállalóval, többezer telephelyen dolgoznak. Az ilyen portfoliók kicsi töredéke, rendszerint a Kelet-Európai régiócsoport részeként a magyar üzemeket összefogó hazai leányvállalat(ok). Minden esetben vertikálisan integrált vállalatok, akik tevékenységében a bányászat csekély (bár nélkülözhetetlen) hányadot képvisel. Komoly nemzetközi szerepük van a mély- és magasépítésben, nagy útépítési és vasútépítési projektekben, cementgyártásban, betontechnológiákban. Habozás nélkül átsúlyozzák termelésüket határainkon kivüli lelőhelyre, ha gazdaságossági, politikai vagy egyéb stratégiai érdekek ezt kivánják meg.

Vannak hazai szereplők is, közép és kisvállalati méretekben, néhány ezekkel kapcsolatos nyilvános információt az asvanykincs.hu is értékelt.

Nincsenek továbbra sem nyilvánosan elérhető friss hazai statisztikai adatok arról, hogy mekkora a szektor termelése és milyen eloszlású. Az MBFSZ honlapján elérhető legfrissebb termelési információk két évesek, és egyszerűsítve az alábbiakról tudósítanak:

Ha minden köbmétert 1,000 forint termelési értékűnek tekintünk, akkor a 2015 évi termelés összértéke 24 milliárd forint körüli lehetett. Ez az  nyersanyag termelés egy vagy két nagyságrenddel nagyobb építőipari termelési összvolumen nélkülözhetetlen, importból nem pótolható  előfeltétele.  A fenti számok csak a fejlesztéspolitika tükrében értékelhetők igazán.  Korábban a KÖKA (ma Strabag) igazgatója hívta fel  2000-es évek elején több fórumon is a figyelmet arra, hogy az állami nyilvántartások csalókák – nem tükrözik azt, hogy a nyilvántartott ásványvagyon 90 %-a valamilyen gátló ok miatt nem kerülhet kitermelésre.

Legutoljára 2016 novemberében jelent meg cikkünk az asvanykincs.hu oldalon erről a szektorról, lényegében ugyanezzel a következtetéssel, hogy az építőipari nyersanyag termelés fejlesztés az út-és vasútépítési tervekkel korántsem tart lépést. Adatok híján a mai helyzetet csak találgatni lehet és reménykedni, hogy ha  minden kötél szakad, győz a józan ész és a középtávú előrelátás.