A Paks II projekt földtani kutatás eredményeinek értelmezésével kapcsolatos vita az internetes sajtó különböző platformjain.

Korábbi posztunkban hírt adtunk a kutatással kapcsolatos feltételezésekről az aktív törések jelenlétével kapcsolatban. Ehhez később csatoltuk Aszódi Attila blogjában nyilvánosságra szánt ellenvéleményét. Most két újabb anyaggal gazdagodott a történet. Ez egyik heti epizódban Aszódi Attila jóvoltából megjelent, a törésvonal non-capable (csúnya magyarítással nem kapabilis) voltának bizonyítására Horváth Ferenc professzor előadása a terület Geodinamikai-tektonikai szintéziséről – ezt az előadást most idecsatoltuk, át lehet tanulmányozni. (A kulcsszó – ha jól lehet érteni a kapcsolt magyarázatot – azt jelenti, hogy aktív vető létezik ugyan, de a szakmai értékelés szerint nem képes jelentős, maradó, felszínig hatoló elmozdulást okozni.  A legújabb heti epizódként az atlatszo.hu-ban interjú jelent meg Tímár Gábor egyetemi docenssel (tanszékvezető, ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék). Ebben a szakember teketória nélkül kijelenti, hogy a kiválasztott telephely olyan törészóna fölött települ, amelyben a legutolsó 10,000 évben felszínig nyomozható elmozdulást dokumentáltak.

Tartósan köd ül a törésvonal felett. A vélemények ilyen szórása nem rendkívüli, mivel a földtudomány minden eseményhez, folyamathoz valószínűségeket kapcsol. Azért kényes a kérdés, mert az említett legutóbbi interjú alanya Horváth professzor utódja a tanszékvezetésben, és a Paks-II kutatási adatai mellett éppen a professzor úr korábbi kutatási eredményeire hivatkozik. Arra is utal, hogy a megvalósítás nem lehetetlen, csak további kiküszöbölendő kockázatot és áttervezést jelent. Márpedig minden újabb kiküszöbölendő kockázat a paksi projekt esetében további nullákat tehet a projekt költségek felhőjében röpködő számok végéhez.

Követni fogjuk a további folytatást.