Immár hagyománya van annak, hogy hazánkban egy stabilnak képzelt szakigazgatási struktúra néhány éven belül valami teljesen másnak adja át a helyét. Így mára biztos, hogy az ásványvagyonunk ügyei az új kormány felállásával tovább vándorolnak, és új gazdájuk lesz. A NIM, IPM, NFM után a következő megálló most kérdőjel marad a tudatlan külső szemlélő számára.

Amit az NFM eddig elmulasztott megcsinálni, azaz a nemzeti ásványvagyon ügynökséget, a 2013 óta lebegő ásványvagyon gazdálkodási stratégiát, elkészítésük most új csapatokra hárul (ha egyáltalán napirenden marad). Bár a tárca elveszett valahol a Batthyány tér és a Fő utca között. illetékes talán még marad. Találomra a nemzeti vagyonért felelős tárcanélküli miniszternek állna a legjobban az ezzel való foglalkozás. Az ásványkincs ugyanis az állam igen jelentős vagyona, azonos súlyú a termőföldhöz, állami ingatlanokhoz képest, megismerése és kitermelésének tervezése magas szintű közérdek.

Volna mit tenni, a késés ezen a területen több évtizedes. Nemcsak Recsk sorsa lóg a levegőben. A papír alapú penészfoltos és molyrágott veterán kutatási dokumentációk számos, a mai világban igen keresett és értékes anyagról adnak hírt, amivel a nyersanyag kutató és kitermelő szakma résztvevői nemcsak tengődnének, hanem válságövezeti húzóágazattá válhatnának. Örömmel ajánlanánk ezeket az információkat hazai, külföldi állami és magán befektetőknek.  Először a ciklusokon át húzódó nemzeti stratégiai irányvonal tisztázására van szükség, hiszen e szakmában a beruházások átfutási ideje 5-15 év, amihez stabilitásra és biztonság kell.