Az első látásra a földtudománnyal csak áttételesen összefüggő fizikai és áttételes értelmű viharok első szelídebb hullámai után a 2020 év elejének történései szerint meg kell barátkoznunk a sokkal keményebb megpróbáltatásokkal is.  Érdemes ezért időt szentelni annak, hogy mit ér a mi szakmánk a krízisek sötét világában, milyen reakciókra lehetünk képesek a fenti lista kedvezőtlen hatásainak csökkentésére.

A migráció mintha nem lenne a mi asztalunk, pedig dehogynem… Kezdjük ott, hogy a Magyar nyersanyag ipart részben nyugatról,  részben keletről érkezők fejlesztették, belföldi magyar tőke ritkán érdeklődött az ilyen  izzadságszagú és  földhözragadt befektetések iránt. Másrészt már évtizedek óta elindult hazánkban is, és egyre élesedik a belső migráció, a külsőhöz hasonlóan keletről nyugatra. Borsod Abaúj Zemplén északi részén falvak tátongnak üresen, nincs orvos, iskola, úthálózat, gyenge a tömegközlekedés. Ennek egyik fő oka a bányászat megszüntetése és maradványainak, örökségének  rendezetlenül hagyása ebben a térségben. Az itt maradó népesség kezdetben szükségből,  manapság pedig már családi hagyományként döntően munkanélküli, alkalmi munkákon túlélő periféria lakó.   Egyéb képzettséggel rendelkezők pedig többségében elmigráltak innen, kiki tehetségéhez mért messzeségbe.

Eközben az ásványi nyersanyagok keresletének világméretű drámai változásai keresett nyersanyagokká tették a szegény vidék kőzeteiben már ismert, de fel nem tárt hagyományos ólom, cink, réz- és alig ismert egyéb stratégiai  ásvány  dúsulásokat,  grafitot, platinafémeket, aranyat, ritka földfémeket.   Ezekbe kutatásokat fektetni hozzáértőknek szinte biztos siker, a befektetett milliókon  százmilliókat érő ásványvagyon körvonalazható, s ezek legjobb része helyi termelő bázist alkothat 5-10 éven belül.  Kockázatmentes siker lehetne ezek megkutatása? Valószínűleg nem, de egyetlen találat sarkaiból fordíthatná ki a térség megítélését, s a népesség áramlás iránya is megfordulna. Visszaindulnának a körzeti orvosok, autószerelők, szakácsok, tanítók, szociális munkások, gépkezelők  és sok más szakember, ha hosszabb távlatban láthatnák egykori lakóhelyük biztos jövőjét.

Az egyéni, régiós előnyökön túl van-e ennek az egész ország számára előnyös vonzata? Hogyne! Ezrek kerülhetnek el a közmunka kilátástalan fogságából,  csökkentve ezzel a központi költségvetés e célra rendelt – bármilyen csomagolású – kiadásait. Jelentős részük szakmát szerezhetne, és biztos megélhetést helyben. Másrészt egyes nyersanyagoknál a teljes importfüggőség enyhülne, olyan stratégiai nyersanyag kínálat jelenne meg, amelyre Európában van piac. Ennek hiányát – a kínai ipar lassulása és a szállítási láncok megrongálódása miatt – éppen most szenvedi meg az európai feldolgozó ipar. Végül, az itteni munkaalkalmak némileg enyhíthetnék egy gazdasági válság feldolgozóiparunkra mért csapását.

A Jóistennek panaszkodó szegényember esete jut zárszóként eszembe, aki mondogatta: Uram, nem segítesz te meg engem, soha nincs szerencsém …. Végül az Úr válaszolt: Legalább egy lottószelvényt vegyél, hogy segíteni tudjak. … Így vagyunk mi az ország nyersanyag szegénységével mindaddig, amíg erre a bizonyos lottószelvényre nem fordítanak pénzt,