Az elektronikai kütyük száma exponenciálisan megnőtt, élettartamuk ugyanígy csökkent az elmúlt néhány évtizedben. Ki tudná megmondani hanyadik generációs mobil telefonunkat nyűjük, és mi lett az előző fapados változatokkal? Hová került az akkumulátoruk? Mi történt a nyomtatott áramkörökön virító aranycsuszkákkal? Hová tűnt a kijelzők anyaga?  Érdemes keresni a választ, hiszen a világon évente több mint 50 millió tonna e-hulladék keletkezik, amelyben sok fém, például a réz és arany sokkal nagyobb koncentrációban van jelen, mint a természetes ércekben.

50 millió tonna évente egy-egy új bánya nyitását tudná kiváltani, a baj az, hogy a hulladék számtalan helyen keletkezik, s nemtörődömségből, vagy más okokból rendszerint ott is marad. A legfontosabb technológiai újítás ezek hatékony begyűjtése lenne. A másik nagy gondot éppen az elektronikus kütyük rendkívül összetett volta, és alkatrészeinek gyártóként erősen változó, rendszerint titkosan kezelt kémiai összetétele és anyagi állapota jelenti. Ma egy mobil telefon alkatrészeit 68 kémiai elem vegyületei alkotják.

Európában jellemzően a skandináv országok tudtak ésszerű összhangot találni az okos környezetgazdálkodás és az erőforrásaik hasznosítása között. Stockholm szennyvíziszapjával a messzi északon ártalmatlanítanak bányameddőt, Közép-Svédországban elektronikus hulladékból állítanak elő rezet és aranyat. A Rönnskar színesfémkohó Skelleftea-ban évente 120,000 tonna elektronikus hulladékot kohósít, nemcsak Svédországból, hanem Európa számos más államából származó importból is.  Mai mobil telefonokra átszámolva ez a tömeg mintegy 1,2 milliárd darab telefonnak felelne meg. Természetesen a megunt telefonok mellett számos egyéb eszköz, laptop, PC stb. itt kerüli el a végső nyugalmat. A műanyag komponensekből távhő, az áramköri anyagokból réz és arany keletkezik.

Magyarországon ércbányászat sajnos már nem folyik, de hulladéktermelésből (szintén sajnos) jól állunk. Az interneten követhetőek is a hulladékbegyűjtő, osztályozó cégek. Azt követően az anyagoknak már nincs nyoma. Valószínűleg innen exportáljuk töredékáron azokat a fémeket, anyagokat, komponenseket, amelyeket 1-2 évvel azelőtt komoly áron gépalkatrészként importáltunk.

Van más megoldás? Lehetne. A Miskolci Egyetem korábbi Criticel projektje során lépések történtek az anyagok azonosítására, az ország e-hulladék leltárának összeállítására. Több laborkísérlet is zajlik áramkörök, képernyő anyagok, LED-ek feldolgozására. Ennél biztosan sokkal több kellene, több eredmény lehetne, ha ásványkincsekben nem bővelkedő ország módjára a recirkulációra és újrahasznosításra nagyobb állami figyelem jutna.  Az elkészült 2014-es vizsgálati eredményeket mindenesetre itt közzétesszük.