Két cég nyert valaha Magyarországon aranyérc kutatásra koncessziót: az egyik egy kolosszális méretű világcég, a másik a Humex Kft, melyet Elvira vezetett. A világcég két év után feladta, és kivonult. Elvira végigcsinálta, és két hazai aranyérc előfordulást sikerrel kutatott meg. Ma nincs a hazai szakmai életben még egy ilyen sikeres pálya, mint az  övé.

Középiskolái elvégzése után érdeklődése korán a földtudomány  felé fordult,  az ELTE-n  geológus lett. Az ’50-es évek közepén  friss diplomásként a Földtani Intézetbe került s a Pécs könyékén folyó térképezési munkákba kapcsolódott be.  Később a Tokaji hegység  földtani felvételével foglalkozó csapat tagjaként  három térképlap , továbbá a  hegység egészét felölelő  50 000-es térkép és  a hozzá tartozó monográfia elkészítésében is oroszlánrészt vállalt.

Tudományos körökben egyértelműen, a Tokaji hegység  specialistájaként ismerték el. A horzsakövekkel foglalkozó doktori disszertációját is Tokaji-hegységi témából írta s ezzel országos hírnévre tett szert. A geológiában minden esetben az észlelt jelenségek s az azokból leszűrhető tudományos következtetések gyakorlati alkalmazása érdekelte legjobban. Klasszikus nyersanyagkutató geológus volt, ezt számos a MÁFI Adatárában lapuló, az ő nevével fémjelzett nyersanyagprognózis (perlit, alunit) és egész szakmai pályafutása bizonyítja.

A  ’70-es években átmenetileg „átigazolt” az ALUTERV-hez amelynek akkortájt itthon rendkívülinek mondható külkapcsolatai voltak, így hamarosan Indiában találta magát, majd a Nyugat-afrikai Ghana lett a következő állomás,  ahol négy éven át egy arany-kutatási programot irányított sikerrel.  Ghana-ból visszatérve kis ideig még az ALUTERV kötelékében majd  a MÁFI-ban dolkgozott.

1989 után, amikor a Belső-Kárpáti vulkán iv epitermális aranyérc indikációi iránt egyre intenzivebb lett  a külföldi cégek érdeklődése, Elvira tapasztalata és tudása különösképpen felértékelődött. A SAMAX nevű angol cég, jelentős mértékben  Elvira ismereteire támaszkodva, kezdte meg az aranykutatást  1993-ban Tokajhegyalján. 1994-től a feladatot a Carpathian Gold magyarországi leányvállalataként bejegyzett HUMEX Kft folytatta. Elvira nagy szakértelemmel sikeresen irányította a terepi munkálatokat – fáradhatatlanul  dolgozott. Gyakorlatilag „mindenese” volt a  HUMEX-nek.  A kutatás végül sikeres volt, hogy Mád és Füzérradvány környékén jelentős arany-indikációk létét bizonyította. Minderről, a Magyarhoni Földtani Társulat 2016. évi Vándorgyűlésén, Sárospatakon, a szakmában  általános étdeklődéssel kísért, áttekintő előadást tartott.

Már bőven a 80 felé közeledve, Elvira az utolsó percig harcolt s praktikus geológus-szive majd megszakadt, amikor a HUMEX felszámolására kényszerült, s így a terepi munkalehetőség számára véglegesen megszünt. Már végérvényesen lakáshoz láncolva is folyton tervezgette, hogy még felmegy Sárospatakra, rendet tesz az elhagyott kutatási bázison összegyűlt szakmai anyagok között, de talán már ő is sejtette, hogy ez nem fog valósággá válni.

Férje tartós betegsége és halála, majd saját állapota végül legyűrte állhatatos és nehézséget tűrő természetét, és 2020. júniusában távozott ebből a világból.

Eltávozásával értékes embert, elhívatott geológust, igaz  jóbarátot veszített el a magyar ásványi nyersanyagkutatási szakma.

Téglássy Ferenc ,   Mindszenty Andrea,  Földessy János