Huszonkét éve fejeződött be a recski Lahóca aranyérceinek kutatása. A vagyon értéke azóta 600 százalékkal nőtt. Vajon milyen más befektetés tudja ezt megközelíteni?
Talán csak az idősebbek emlékeznek arra, hogy 20-25 éve jelentős aranyérc kutatások folytak az országban. Bár ezek mind külföldi tőkéből fedezett programok voltak, eredményük máig a hazai ércvagyon értékét gyarapítja. Ilyen kutatások zajlottak Telkibányán, Mádon, Fűzérradványban, illetve a Mátrában.
A legjelentősebb program, amelyhez mintegy 10 ezer folyóméternyi mélyfúrás lemélyítése is kapcsolódott, a Recsk melletti Lahóca egykori rézérc bányájának környezetében valósult meg egy ausztrál vállalat, a Rhodes Mining magyar leánya, az Enargit KFT kivitelezésében. A program az akkor már 15 éve bezárt rézérc bánya földtanának újraértelmezésén alapult. Az induláskor a magyar állam is 50 %-ban részese volt a projektnek, de a kutatásokba nem kívánt beruházni, és a részesedését eladta az ausztrál társtulajdonosnak.
A kutatást magyar geológus és geofizikus csapat, magyar fúrási vállalkozók végezték, a kémiai elemzések írországi akkreditált laboratóriumban történtek. A mintegy három éves időszak akkor szakadt meg, amikor kanadai cégek Indonéziában folytatott kutatásai egy világméretű tőzsdebotrányba torkollottak, s a bizalom az új kutatási eredményekben globálisan megrendült.
A recski előfordulás ekkor, 1997-ben éppen az előzetes megvalósíthatóság vizsgálati szakaszában volt, a továbblépéshez nem sikerült friss tőkét bevonni, s ezért a tulajdonosok eladták részesedésüket és kivonultak az országból.
Az 1997-es becslés szerint a felderített ércvagyon tömege a Lahócában mintegy 34 millió tonna, átlagminősége 1,47 g/t Au volt (jelentősebb kísérő réz, ezüst, nem vizsgált dúsulású szelén, tellúr, platinafémek mellett), ami az akkori 320 USD/uncia ár alapján mintegy 117 milliárd forint értékű volt.
A múlt héten, 2019 júliusában átlépte az 1500 dollárt az arany unciánkénti (1 troy uncia = 31,103 g) ára, a dollár árfolyama pedig 30 %-kal növekedett 1997 óta a forinthoz képest. Ezzel a Lahócában otthagyott, máig nem hasznosuló aranyérc összértéke ma meghaladja a 700 milliárd forintot. Mai becslésünk szerint az árbevétel kb. 35 %-a lenne különféle jogcímeken adóbevétel, azaz az előfordulás kihasználatlansága mintegy 250 milliárd forintos kieső nemzetgazdasági jövedelmet is okoz.
A Lahóca értékeléséhez azt is tudni kell, hogy ez az érctípus nem alkalmas cianidos kioldásra, a magas réztartalom miatt, így erre nem terjed ki a magyar parlament cianidos technológiára vonatkozó tiltó határozata.
Mindehhez adódhat a mellette egy kilométerre fekvő Recski Mélyszint ércelőfordulásának aranytartalma, ami további 668 milliárd forinttal járul hozzá a föld alatt rekedt nemesfém vagyon értékéhez. Ez utóbbinál az arany csak a kisebb melléktermék a mai árakon 3000 milliárdot meghaladó értékű rézérc vagyonban.
Adjuk össze gondolatban ezeket a számokat, és valahol 4-5000 milliárd forint körül föld alatt maradt értéket becsülhetünk, csak a nemesfém vagyon és a vele kitermelhető egyéb ásványi nyersanyagok feltételezett esetére.
Ezekkel a tényekkel szemben áll négy sikertelen privatizációs pályázat. Talán még egyszer át kellene olvasni ezeket a kiírásokat, nincs-e bennük mai szemmel valamilyen szarvashiba. Ez a becsült érték ugyanis már olyan summa, amiért bizony érdemes lenne nemcsak egyszer immel-ámmal lehajolni, hanem, ha kell, többször hajoldozni, a korábbi számokat mintavételekkel aktualizálni is, kedves magyar állam.