Az írásmű közel hetven évvel ezelőtt született, s budapesti elvtársak aggodalmát fejezi ki amiatt, mert az ósdi szellemet képviselő vidéki bányászok az újítás szellemétől irtózva ósdi hagyományokban ragadva építik akkori szocialista hazánk legnagyobb reménybeli színes érc bányáját.  Más dokumentumokból az akkori körülmények is ismertek, az anyaghiány, sár, energiahiány, szakemberek el- és odaküldése.

A levelet író Zám elvtárs a budapesti Kossuth téren lévő irodájából küldte rosszallását és jelszavakból épített buzdítását a sárdagasztó építőknek, akik képtelenek voltak a rakodógépet eléggé becsülni és a keményfémbetétes koronákat a szocializmus irányelveinek megfelelően elvhűen alkalmazni. Mindezt természetesen el lehetett volna kerülni, ha az akkor érvényes ideológiát a földalatti munkahelyén a maradi és politikailag képzetlen bányász jobban magáévá teszi..

Érdemes még az érkeztetés dátumára figyelni a levél végén:  a dörgedelem 1949. december 23-án érte el a mátrai épülő bányaüzem vezetőinek iróasztalát. Valószínűleg a korábban szokásos klerikális karácsonyi kedveskedést szerette volna a budapesti elvtárs újmódi stílusban pótolni a vidéken ragadt beosztottak felé.