Az E.On nem kapcsolódik magyar ásványvagyon hasznosításához, az RWE viszont annál inkább, a visontai és a bükkábrányi lignit külfejtések üzemeltetője és a lignit egyedüli felhasználója szerepében. Bár a vizsgált időszak messze volt az egyensúlyinak nevezhető gazdasági állapotoktól, tanulságos lehet az RWE erre vonatkozó mutatóit a tanulmány alapján szemügyre venni.

Míg az E.On döntően szénhidrogén alapú energiatermelést végzett, ezen ágazatai veszteségesek voltak, a vállalat pénzügyi eredményét végül az elosztás, szállítás ágazatok jobb teljesítménye húzta a piros vonal fölé. Az RWE energiatermelő zászlóshajója, a visontai és bükkábrányi lignit bázison működő Mátrai Erőmű a gazdasági válsággal sújtott időszakban végig 10 % feletti, átlagosan 13,2 %-os eszközarányos nyereséget produkált, messze jobbat, mint a többi magyar RWE vállalat, amelyek ELMÜ és ÉMÁSZ csoportba tartoztak, ahol ugyanez a mutató 5,4 % volt. Azaz, kőolajos nyelven fogalmazva, az upstream itt sokkal jobban teljesített, mint a downstream.

A Századvég tanulmánya a kiugró jövedelmezőség okaiként említette azt, hogy a Mátrai Erőmű saját bányákkal rendelkezik, nincs kitéve a világpiac primér energiahordozó árváltozásainak. Másrészt a hosszú távú áramszállítási szerződéssel biztosan tervezhető termelést tudott megvalósítani. Milyen érdekes gazdasági okfejtés…

A tanulmányt érdemes lesz újra elolvasnia a döntéshozóknak a hazai szénalapú energiahordozókkal kapcsolatos további döntéseik előtt.