Miután lesz az azután? Talán meg sem érem. A korom és egészégi állapotom miatt egyaránt a fokozott kockázati csoportba tartozom. Versenyt futunk az idővel.

Azután a nulláról kell majd felállni. Szükség lesz majd a nemzeti hasizomra, izmos combokra, akaratra és észre. S ha országos méretekben gondolkodunk, szükség lesz a természeti erőforrásaink okos bevetésére. De ne vágjunk a dolgok elébe. A harmadik éve velünk élő koronavírus válság  mély gödréből kifelé iparkodva csúszunk vissza egy újabb, sokkal síkosabb és mélyebb, mocsokkal, vérrel és dezinformációval teli verem falán.  A határok most nyitva, embertömegek érkeznek, import-export feltételezhetően akadozik és energia ellátásunk fennmaradásáért imádkozunk.

Évek óta próbáljuk eljuttatni arra avatott fülekbe azt a józan ész termékének képzelt paraszti gondolatot,  hogy a hazai természeti erőforrásaink, s ezek között is az ásványkincseink adott esetben az életet jelentik. Ha jó állapotban vannak,  hatékonyan segíthetnek a kilábalásban, de ha a jelenlegi szinten maradnak, csak adminisztratív nyűgöt jelentenek az adófizetőknek.

A válság cunamik  ledöntenek  mindent, amit addig a modern világ nélkülözhetetlen és alanyi jogon jussolt szolgáltatásaként símán megkaptunk  A jelenlegi helyzet kristálytisztán mutatja, , hogy lehetnek nekünk jó kapcsolataink, lekötött szerződéseink, fizetőképes nemzetgazdaságunk, wellness szállodáink, ha nincs okosan felhasznált nyersanyag és energiahordozó vagyonunk.

A krízishelyzet az importot elérhetetlen messzeségbe löki, a szállításokat megakasztja, az ipar gerincét alkotó exportot megbénítja,  a munkaerőt kiszippantja a termelésből, a különféle egyéb országok termelés leállásairól, határzárairól nem is szólva.

Milyen vetülete van ennek a gazdálkodás terén? Hála istennek, s a  maradvány józan észnek, hazai energia termelésünk az importtal együtt az ország kiszolgálására  még képes. Ma minden ettől is függ, a bolti pénztárgéptől a kórházi lélegeztetőig és internetes távmunkáig. Nem lehet öt perc kiesés, mert annak súlyos következményeit most mindenki beláthatja, akár a saját bőrén. Remélem, hogy az energia ellátás megmarad, és minden döntéshozó letesz a lignit vagyonunkra épülő villamos   energia termelés leállításáról, elgondolkozik fenntartható továbbfejlesztésén.

A tegnapi stratégiákat a szelektívbe kell továbbítani. Karbonsemleges fotovoltaikus napenergia termelés kínai napelemekkel, kínai ritkaföld felhasználásával? Vagy atomenergia orosz fütőelemekkel, s hazai hulladéktárolással igen nagy beruházási költségekkel? Vagy vissza a hagyományos  lignit felhasználáshoz korszerűsített, felújított hőerőműi elektromosság termeléssel, széndioxid befogással és tárolással? Valószinűleg ezekre az opciókra mind szükség lesz. Több félreismert, alábecsült, megvizsgálatlan hazai uránérc lelőhelyünk,  alternatív energia hordozónk is van, szénhezkötött metán, palagáz, alginit formájában, embrionális fejlesztési szinten, újraértékelésre várva.

Ugyanez a helyzet a fémes és nem-fémes nyersanyagokkal és alapanyagokkal.  Annyi bizonyos, hogy az első időkben nem a fürdők  és a borturizmus lesz a gazdaság húzóágazata. Új erőforrások kellenek, vagy felújított régiek. Arra támaszkodjunk most, ami a határainkon belül van, s  takarítsunk el az útból mindenféle jogi és engedélyeztetési akadályt, hogy a rajtot minél simábban vehesse a gazdaság.

A hazai ásványvagyonok jelenlegi állapota alapján csodák nem várhatók, de egy következő krízis helyzetben  már hatásos lehet az általuk kiépíthető védelem. S itt sok minden szóbajöhet, elsősorban a high-tech  ágazatok Európa szerte igényelt stratégiai anyagai, de a recski színesfém előfordulás, és számos egyéb elfelejtett lelőhely is. Ezek egy része újraindítható, modernizálható, besegíthet a fellendülésbe.

Kitüntetett koronaékszerünk a nagyon összetett Recsk réz-arany-ezüst előfordulás együttes és vidéke, ami ötven éves tétovázás után gyökeres újraértékelésre vér.

Ugyanez az átgondolási kényszer érvényes a munkaerőre. Hiába van lelőhelyünk, ha nincs üzemeltető munkaerő. Hiába van üzemeltető munkaerő, ha nincs szakképzett vezető, vagy gyenge a képzésük, mert gyenge az oktató gárda.  Hiába van szakképzett vezető, ha az engedélyeztetési helyeken tapasztalatlan frissen végzettek bújják a foltozott kacskaringós jogszabály dzsungelt.

Amíg nem volt krízis helyzet, a fejlődésünk  biztosítására számos megoldás lehetséges volt.  Amit tenni kell MOST:

– létrehozni egy gyakorlati gondolkodású, nyersanyag kérdésekben gyakorlott agytrösztöt, hazai vagy külföldi szakértőkből;
– felújítani a földtani és bányászati, feldolgozás technológiai  ismereteket, és osztályozni őket stratégiai fontosság szempontjából;
– az ebből kialakítandó cselekevési tervhez forrásokat átcsoportosítani
- AMIG NEM KÉSŐ…