A hírek manapság olyan gyorsan szállnak, hogy még a levegőben karamboloznak. A múlt hét hire volt, hogy a MOL megvette a Chevron részesedését az azeri ACG olajmezőben és a BTC vezetékben, 1,57 milliárd dollárért. Szintén múlt heti hír, hogy mélypontra zuhant az olaj ára.
A bevásárlással egyidőben a MOL egy nagyobb kitermelő konzorcium 10 % körüli részesedésű tagja lett, melyben nagyfiúk a partnerei, a BP, az Exxon, az Equinor és a SOCAR. Nekem, mint kívülállónak, az a furcsa, hogy a kötés és az üzlet lezárása most az eredeti, 2019-középi feltételek szerint történt, miközben a világ és a kőolajár összezuhant.
Másik hír szerint ugyanis húsz éve nem volt olyan alacsony a nyersolaj hordónkénti ára, mint a múlt hétfőn, és lassan már nincs hova rakni a kitermelt olajat, ugyanis drasztikusan visszaesett a kereslet, írja a Bloomberg. A WTI (West Texas Intermediate minőség) kőolaj hordónkénti ára 15 dollár alá esett. Az Egyesült Államokban jelentősen nyomott áron cserél gazdát a WTI-olaj az európai Brenthez képest, az sem elképzelhetetlen a Bloomberg szerint, hogy hamarosan a texasi kitermelőknek kell majd fizetniük, hogy átvegyék tőlük a nyersanyagot.
A két hír egymást kergeti a fejemben. Mit is tud a MOL jobban, mint a Chevron? Karinthy Frigyes örökérvényű mondása jut eszembe erről a képzavarról: álmomban két kismacska voltam, és játszottam egymással.
Források:
https://index.hu/gazdasag/2020/04/20/az_usa-ban_lassan_nincs_hova_rakni_a_kitermelt_olajat/
