Talán csak az idősebbek emlékeznek arra, hogy 20-25 éve jelentős aranyérc kutatások folytak az országban. Bár ezek mind külföldi tőkéből fedezett programok voltak, eredményük máig a hazai ércvagyon értékét gyarapítja. Ilyen kutatások zajlottak Telkibányán, Mádon, Fűzérradványban, illetve a Mátrában.

A legjelentősebb program, amelyhez mintegy 10 ezer folyóméternyi mélyfúrás lemélyítése is kapcsolódott, a Recsk melletti Lahóca egykori rézérc bányájának környezetében valósult meg egy ausztrál vállalat, a Rhodes Mining magyar leánya, az Enargit KFT kivitelezésében. A program az akkor már 15 éve bezárt rézérc bánya földtanának újraértelmezésén alapult.  Az induláskor a magyar állam is 50 %-ban részese volt a projektnek, de a kutatásokba nem kívánt beruházni, és a részesedését eladta az ausztrál társtulajdonosnak.

A kutatást magyar geológus és geofizikus csapat, magyar fúrási vállalkozók végezték, a kémiai elemzések írországi akkreditált laboratóriumban történtek. A mintegy három éves időszak akkor szakadt meg, amikor kanadai cégek Indonéziában folytatott kutatásai egy világméretű tőzsdebotrányba torkollottak, s a bizalom az új kutatási eredményekben globálisan megrendült.

A recski előfordulás ekkor, 1997-ben  éppen az előzetes megvalósíthatóság  vizsgálati szakaszában volt, a továbblépéshez nem sikerült friss tőkét bevonni, s ezért a tulajdonosok eladták részesedésüket és kivonultak az országból.

Az 1997-es becslés szerint a  felderített ércvagyon tömege a Lahócában mintegy 34  millió tonna, átlagminősége 1,47 g/t Au volt (jelentősebb kísérő réz, ezüst, nem vizsgált dúsulású szelén, tellúr, platinafémek mellett), ami az akkori 320 USD/uncia ár alapján  mintegy 117 milliárd forint értékű volt.

A múlt héten, 2019 júliusában  átlépte az 1500 dollárt az arany unciánkénti (1 troy uncia = 31,103 g) ára, a dollár árfolyama pedig 30 %-kal növekedett 1997 óta a forinthoz képest. Ezzel a Lahócában  otthagyott, máig nem hasznosuló aranyérc összértéke ma meghaladja a 700 milliárd forintot.  Mai becslésünk szerint az árbevétel kb. 35 %-a lenne különféle jogcímeken adóbevétel, azaz az előfordulás kihasználatlansága  mintegy 250 milliárd forintos kieső  nemzetgazdasági jövedelmet is okoz.

A Lahóca értékeléséhez azt is tudni kell, hogy ez az érctípus nem alkalmas cianidos kioldásra, a magas réztartalom miatt, így erre nem terjed ki  a magyar parlament cianidos technológiára vonatkozó tiltó határozata.

Mindehhez adódhat a mellette egy kilométerre fekvő Recski Mélyszint ércelőfordulásának aranytartalma, ami további 668 milliárd forinttal járul hozzá a föld alatt rekedt nemesfém vagyon értékéhez. Ez utóbbinál az arany csak a kisebb melléktermék a mai árakon 3000 milliárdot meghaladó értékű rézérc vagyonban.

Adjuk össze gondolatban ezeket a számokat, és valahol 4-5000 milliárd forint  körül föld alatt maradt értéket becsülhetünk, csak a nemesfém vagyon és a vele kitermelhető egyéb ásványi  nyersanyagok feltételezett esetére.

Ezekkel a tényekkel szemben áll négy sikertelen privatizációs pályázat.  Talán még egyszer át kellene olvasni ezeket a kiírásokat, nincs-e bennük mai szemmel valamilyen szarvashiba. Ez a becsült érték ugyanis már olyan summa, amiért bizony érdemes lenne nemcsak egyszer immel-ámmal lehajolni, hanem, ha kell, többször hajoldozni, a korábbi számokat mintavételekkel aktualizálni is, kedves magyar állam.