Harminc éve ez egy túlsúlyos szervezet egészséges korrekciója lett volna. Akkor 1400 főről indult volna a csökkentés, Ma ez a földtani és bányászati igazgatás sorvadásának, sorvasztásának végstádiuma. Frissen érkezett, e szakmák fontosságát távolról sem értő kancellária miniszter ül a fűnyíró vezető ülésében, és hol ilyen, hol olyan leépítési számokkal rémisztve az érintetteket, rója a köröket a kissé gondozatlan kormányzati rózsakertekben, tekintet nélkül arra, hogy értékes virágtöveket vagy dudvát vág-e ketté…

Minek minősül 47 alkalmazott a Szolgálatnál? Értékes valami vagy dudva? Nyilván nem az ipari forradalom és a digitalizáció irtotta ki őket, hiszen e téren a lemaradásunk több évtizedes, ide további értő emberek kellenének. Nem a földtani és bányászati feladatok eltérő iránya, hiszen a (mindenkori magyar) kormányzat még az ország nyersanyag jövőképét sem gyártotta le, honnan tudná, hogy milyen szakértelem válik feleslegessé. Nézve a magyar iparfejlesztéseket, a stratégiai nyersanyag háttér is fájóan hiányzik majd az autóipari fejlesztéseknél. A mangán lelőhelyeket nem bezárni, hanem fejleszteni kellene.  A klímaváltozás gyorsulása pedig éppen földtudományi és bányászati kérdések tucatját veti fel sürgetően, a tisztaszén technológiák adaptálásán kezdve, a radioaktív hulladéktároláson keresztül az akkumulátor-fémek elsődleges és másodlagos nyersanyag hátterének feltárásáig. Számos nem helyettesíthető szakág képviselője távozik, zenekari nyelven egy hárfás nem pótolja az üstdobost, még ha ugyanabból a kottából játszanak is.

Ezért a leépítést más néven kivéreztetésnek is hívhatjuk, az eddig már eltávozott szakembereket is számítva a veszteség maradandó károsodást okoz.

Mi lehet az ok a fűnyíró bevetésére? A divat? Valós indokok? Keressük ezt először magunkban, Nem tudtuk az állammal és az adófizetőkkel megértetni, hogy amit csinálunk, miért nagyon fontos, hosszútávon az egész közösségnek… (Mások külföldről ezt jobban érzik – a pletykák szerint a recski tender adatcsomagjáért 15-en regisztráltak).  De nem jeleskedtünk a kormányzati pénzekért folyó versenyben sem, és nem tudtunk hazai tőkét bevonni és politikai kapcsolatrendszert kiépíteni, Magyarországon ez ma még a józan belátásnál is fontosabb szempont.

A zátonyon időző MBFSZ hajó legénységének megtizedelésével egy időben új kapitányt is kineveztek, egy avatott válságmenedzser személyében. Dr. Fancsik Tamásnak hatalmas a feladata, alapig letarolt építményt kell a maradék gárdával, létszámstop mellett, újraépítenie. Az új kapitány remélhetőleg hozza korábbi vezetői kudarc tapasztalatait is, s javított kiadásban próbálkozik majd az újraélesztéssel. Mindannyiunk érdeke, hogy ez sikerüljön neki és ne – mint korábban annyiszor – a fejünk felett menjen végbe a HR cserebere és további sorvasztás. Ehhez kívánok neki és a legénységnek jó szerencsét, kitartást és kötél idegeket.

Az élet nem áll meg. Ha a lábunkat levágják, majd a hasunkon csúszunk előre.