Bár az asvanykincs.hu a magyar ásványkincs hasznosítására fókuszál, a verespataki beruházás a határon átnyúló környezeti hatások miatt a hazai érdeklődés középpontjában van, ezért folyamatos figyelemmel kísérjük.
A bányászat soha nem tartozott az épített és természeti örökséget védők dédelgetett ágazatai közé. Az utóbbi évtizedeket konfliktusok, és a bányászat fokozatos rugalmas visszavonulása jellemezte. Ismereteink szerint most először történik meg, hogy egy védettségre jelölt, UNESCO világörökségre pályázó terület jelölését az állam visszavonja távlati ásványvagyon gazdálkodási stratégiai megfontolások alapján.
A hosszú idő óta folyó, illetve ácsorgó kutatások Európa legrégibb egykori aranylelőhelyén, és egyúttal legnagyobb jövőbeli nemesfémérc termelési lehetőségét befoglaló előfordulásán kerültek a környezetvédők és a megnyitást támogatók ismétlődő konfrontációjának kereszttüzébe. A verespataki előfordulás kutatását kanadai befektetők és a román állam az 1990-es évektől közösen végezte. A lelőhely termelésbe állításáról több mint egy évtizede folyik műszaki, politikai és gazdasági érvek felvonultatásával határokon is átnyúló társadalmi vita.
A ma megjelent hír egy szempontból mutat irányt a környező országok, így Magyarország bányászati beruházásai számára is: az előfordulásokról hozott, az ásványi nyersanyag vagyon kitermelési tervei szempontjából hátrányos politikai, környezetvédelmi döntések nincsenek kőbe vésve, meghozhatók, de vissza is vonhatók.
Korábbi anyagaink Verespatakról: http://asvanykincs.hu/gazdasag/kover-hirlapi-kacsa-uszik-a-kensavval-felduzzasztott-verespatakon/