Oláh György 1927-ben Budapesten született. Tanulmányait a Piarista Gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta. Érdeklődése a szerves kémia felé fordult, 1949-ben doktorált. 1954-ben csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia újonnan létrehozott Központi Kémiai Kutatóintézetéhez. 1956-ban emigrált az Egyesült Államokba, ahol egyetemi tanár és szénhidrogén ipari kutató intézet vezetője volt.

Az általa művelt kutatási terület, a karbokationok területén elért eredményei új szemléletmódot nyújtottak korszerűbb, máig forradalmi gondolatokat ébresztő szénhidrogén-kémiai eljárásokhoz. Eredményeiért Oláh György 1994-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat.

Az utolsó évtizedekben olyan metanollal (metil-alkohollal) működő üzemanyagcellán dolgozott, amelynek számos tulajdonsága felülmúlta, mint a hagyományos fosszilis energiahordozókat. Ebben látta a globális felmelegedés és a kőolaj esetleges elfogyása miatt kialakuló energiaválság megoldását.

Munkásságát hazai pályán díjakkal és tekintélyes tiszteleti tagságokkal elismerték, de az elismerést nem kísérte a szellemi útmutatásában rejlő lehetőségek felismerése is.  Munkámnak és könyvemnek itthon semmiféle visszhangja nem volt – mondta egy 2008-ban készült interjúban.

A kőszén-metán-metanol kapcsolat és a széndioxid üzemanyaggá átalakítása részletes vizsgálata és fejlesztése ma is kihasználatlan lehetőségünk a politikaként sokat emlegetett dekarbonizáció és ismert jelentős fosszilis energiahordozó vagyonunk hasznosítása közötti keskeny előrevezető ösvény megteremtésében.

Forrás: mno.hu