Személyében egy igazi gyakorlati, majd későbbi karrierje során kiváló vezető képességekről is tanúságot tevő geológus szakembert kell búcsúztatnunk. Életpályája nem méltatható egy email keretében. A szénhidrogénnel előtérben az egész magyar energiaipar, a földtani irányítás, szakmai egyesületünk irányítása, illetve a földtudományi képzés szemlélete terén ott van életművének gazdag lenyomata.

Ő abból a korszakból indult a zalai olajmezőn a MAORT-OKGT-MOL pálya szabta vonalon, amikor az olajgeológusok végezte földtani munka még gumicsizmás, olajszagú, összetartó, bajtársias közösségben folyt, nem pedig a mai összekavart értékvesztett világ szerencsejáték szabályozással közös felügyeletű, állandóan változó tulajdonosú, hulladékkezelés felé kacsintgató vegyes-kereskedéseiben. Nem a részvényárfolyamok és EBITDA miatt didergett, hanem irányította az Algyői előfordulás feltárását (többek között).

Büszkén mondhatom, hogy hallgatója voltam, és kőolajföldtani ismeretek mellett tőle kaptunk ipari szemléletet, gyakorlati hasznosságra vonatkozó tudnivalókat, ami tudományegyetemi kurzusokon nem volt szokásos.

Bármilyen poszton ült, felvette a telefont, nem a titkárnőin keresztül üzengetett, s ha személyesen kerested, volt időpont, nyitott volt az ajtó, és emlékezett azokra a fő pontokra, amiről beszéltünk. Kiváló tulajdonság, örömmel ajánlanám mai vezető beosztású soha rá nem érő kollégáknak. Talán kortünet, hogy halálhíréről sem a MOL sem az MBFSZ honlapja nem adott hírt.

Önéletrajza kalandregény, elektronikusan olvasható a Horn János szerkesztette kiváló sorozatban: https://mek.oszk.hu/15700/15776/15776.pdf

Mindenkinek ajánlom, akár olajos, akár más földtudós, vagy csak egyszerűen emberi sokoldalúságra, történelmi viharok kiváltotta reakciókra kiváncsi.

Kedves Viktor, nyugodj békében, itt maradt barátaidnak hiányozni fogsz, példád álljon a regnáló szakmai vezetők és a szakmáját most kezdő fiatalok előtt.