Hallgatom a reggeli híreket és nem hiszek a fülemnek, újraindul a barnaszén bányászat. Azt hittem, még nem ébredtem fel, és ezért a kedvenc hírcsatornáimhoz szaladtam, de nem csalás,nem ámítás, a hír valós. Felelős állami vezető nyilatkozott arról, ez a cél, s ennek megvalósítására miniszteri biztos fog felügyelni.
Kissé öreg vagyok már a hirtelen változások könnyed elviseléséhez, de bennem, aki a hazai bányászat szekerét próbálom minden eszközzel tolni évtizedek óta, a hír elsőként újjongást, másodikként borzongást keltett. Újjongást, mert valaki, úgy látszik, felismerte, hogy a hazai természeti erőforrások kiemelt gazdasági értékűek és nagyobb figyelmet érdemelnek. Borzongást, mert azt látom, hogy ez megint csak egy alapok nélküli improvizált mondat, amelyből a felelős állami vezető alatti minisztériumi gárdák próbálnak majd arcvesztés nélkül valahogy kifarolni.
A 2012-ben megjelent Nemzeti Energia Stratégia 136 oldalas dokumentuma (https://2010-2014.kormany.hu/download/4/f8/70000/Nemzeti%20Energiastrat%C3%A9gia%202030%20teljes%20v%C3%A1ltozat.pdf) alapján mára már felkészültnek kellene lennünk. Két fő megalkotóját, Bencsik Jánost és Kovács Pált már rég a perifériákra repítette a politika szele. Az ott vázoltak megvalósításában a 10 év alatt nem sok mi történt, hacsak a hamvába hullt Farkaslyuki táró újranyitást, a sikertelen Dubicsány koncesszió kiírását, az elvetélt vájárképzést, illetve a 2018-ban elkészült, nyilvánosan is elérhető íróasztali tanulmányt (https://mbfsz.gov.hu/sites/default/files/file/2018/06/07/a_hazai_szenvagyon_es_hasznositasi_lehetosegei.pdf) nem tekintjük. A barnaszenes erőművek bezárásával elzáródtak a még működő szénbányák lehetőségei (pl. Fenyőfő), és csak néhány kisebb külfejtés (pl. Felsőnyárád, Izsófalva) termel jelentéktelen mennyiségeket. A történet a Hofi Géza által elővezetett papírmalacokra emlékeztet, amelyeket a beszolgáltatásra kényszerített gazda igért be a kocamama nevében, s amelynek szaporulatát a helyi, járási, megyei és országos pártbizottságok még kissé meg is toldották a statisztikában (videa.hu/videok/vicces/hofi-statisztika-2xYzh2jqqWFFn7ge), majd a papírmalacok maradtak itthon a hazai lakosság táplálására.
A barnaszén vagyonunk az állami nyilvántartás szerint 3,2 milliárd tonna, ebből 2,2 milliárd tonna kitermelhető. Mi itt akkor a gond – kérdezheti a felelős joggal a felelős állami vezető. Az, hogy ez papírból van, egyetlen mázsa szén sem hozható a felszínre ezekből a számok mögötti vagyonokból a jelen válság enyhítése érdekében.
Ugyan miért nem?! – emelhetné meg szemöldökét a felelős állami vezető. Nos azért, mert a vagyon egy dolog, a kitermelése és felhasználása viszont egy másik, rendkivül sok ismeretlent tartalmazó egyenletrendszer alapján működhet csak. Ebben az egyenletrendszerben benne van ma az elégtelen közgazdasági motiváció, a földalatti bányászatra irányuló képzés és a képzett munkaerő hiánya, az infrastruktúra megújítási igény, a társadalmi elfogadottság kiépítése, és a felhasználói oldal (erőművi kapacitások) megteremtése. Csak akkor beszélhetünk majd barnaszén bányászatról, ha mindezek a tényezők (nomeg a gyorsan változó külső körülmények) kedvezően állnak össze. Egy-két éves válságfoltozásra ez nem alkalmas, de hosszútávon lehet jövője. A termelés 2020-ban 50 ezer tonna volt, ezt évi többmillió tonnás szintre kellene feljuttatni.
Lehetséges? Hogyne, csak nem hónapok, hanem évek alatt, s csak akkor, ha az akarat, a lelkesedés, a források kitart és a szakmai koordináció megvalósul. Sietni kell, az idő ellenünk dolgozik.
