Miután lesz az azután? Olyan ez, mint a háború, a hátországból nem látszik, hogy most Blitzkrieg vagy éppen Harmincéves? Hogy gyűrűzik be ide? Mire lehet így készülni? Hogy készülni kell, annyi bizonyos. A versenyfutás hamarosan kezdődik.
Korábban írtam: A nulláról kell majd felállni. Nos, ez módosult minusz egyre (egyelőre). A világ már megkezdte a felállást, és az ázsiai országok mély levegővétele Európában, s igy itthon is bizonyosan oxigénhiányt fog okozni. Már ezt mutatják az újraéledő nyersanyagpiacok a kiugró árakkal és a mindent felvásárló ázsiai vevőkkel. Néhány különleges „nyersanyag”, például az arany egészen más okból jár csúcsra, nevezetesen a korábban stabilnak tartott valuták és az árupiacok bizonytalansága miatt. Néhány hagyományos nyersanyag piaca, például a vasércé, aluminiumé 50-60 %-os áremelkedéssel reagált az ipari termelés újraindulására. Végül a legfejlettebb technológiúkhoz szükséges nyersanyagfajták, pl. palládium, ródium, cézium szintén dinamikus árnövekedést mutatnak. Előre jelezhető, hogy a jövő félévben újrainduló európai ipar csúcsokat döngető nyersanyag árakkal kell számoljon.
Energiahordozók terén szintén gyökeres átrendeződés megy végbe. Az elmúlt évek a fotovoltaikus energiatermelés nagy előretörését hozták, s a napenergia ára mára versenyképessé vált a fosszilis energiákéval. Az alternatív energiahordozók, a szolár mellett a vízienergia, geotermia és szél véglegesen átveszik a szénalapú energiahordozóktól a vezetést. A szén szerepe várhatóan 2040-re tartósan 20 % alá esik az energiamixben, két évszázad óta először. A kőszén alapú energiatermelésre még 20-30 évig fennmarad a mai szinttel azonos, vagy akár növekvő igény. Az elektromos hajtásláncok előretörése már most jelentős, és egyre növekvő. Ezek a változások új nyersanyagok iránti sürgető igényt ébresztenek, az energiatárolás és az energiaszállítás piacára, sokzor ma még alig termelt anyagfajtákból, pl. akkumulátor fémekből (Lítium, kobalt, mangán), ritkaföldfémekből. A mai helyzet szerint Európa aggódhat, hogy nem túl korán kezdte-e a szénerőművek leállítását, és atomerőmű kapacitásainak egyidejű visszavonultatását. A megkésett új atomenergia fejlesztések viszont könnyen lyukra futhatnak, és olyan energiaellátási viszonyok közé érkezhetnek majd újszülöttként, ahol egykor fontosnak vélt helyüket már betöltik a gyorsan fejlődő új energiaforrások, például a hidrogén.
Hazai erőforrásaink, ásványkincseink és másodnyersanyagaink, tárolótereink az életet jelenthetik a közeli jövőben A Covid játvány világított rá élesen arra, hogy milyen sérülékenyek az ellátási láncok, a nyersanyagok termelőhelyétől a feldolgozókon keresztül a szállítási logisztikáig. E téren igen nagyok az elmaradásaink. MA még nyilvános és használható statisztikai adatokat sem találunk a hazai ipar nyersanyag igényére, a nyersanyagforrásaink rendelkezésre állására. Enélkül stratégiai vizió sem építhető, de hiába mondja ezt az kipar és a tudomány évek óta, ez nem születik meg.
Már most jól látható, hogy a vírus utáni új világ nem hasonlít majd a virus előttihez. Az újrainduláskor mindenki a maga országára figyel, s arra kell majd támaszkodnunk elsősorban ami határainkon belül elérhető. A tegnapi stratégiákat a holnap érdekében ezen a területen is át kell majd írni. Az ásványvagyon és energiahordozó gazdálkodásunkkal kapcsolatos stratégiai gondolkodásunk gyökeres hosszú távra tervezett átalakítására van szükség a koronavirus válság lecsengése után. Több alternatíva áll sz ország előtt, melyek közül a választás nem lesz könnyű, s nagy a hiba lehetősége.
A legnagyobb hiba lenne azonban a nem-döntés, a dolgok annyiban hagyása. Az a legbiztosabb forrás, ami a határainkon belül van, s ezért kell eltakarítani az útból mindenféle mondvacsinált jogi és engedélyeztetési akadályt. A globálistól a regionális felé – a hazai gazdasági élet két fajsúlyos szereplőjeként a MOL és az OTP elnöke helyzetelemzésükben a május elején előre vetítették, hogy a világválság kezeléséhez új szemléletre, a globális megoldásokról a regionális és lokális megoldásokra való hangsúly áthelyezésre kényszerülünk, és a régi cipőbe nem léphetünk vissza. A hazai ásványvagyonok jelenlegi állapota alapján csodák nem várhatók, de egy következő krízis helyzetben már hatásos lehet az általuk nyújtott ellátás biztonság és gazdasági eredmény. Sok minden szóbajöhet, elsősorban a high-tech ágazatok Európa szerte igényelt kritikus nyersanyagai, és számos egyéb elfelejtett lelőhely is. Ezek egy része újraindítható, modernizálható, besegíthet a fellendülésbe. A feldolgozóiparunk export oriental. Az exporthoz import nyersanyagok, ahhoz pedig pénz kell. Ebben segíthetnek a ma nem termelő hazai nyersanyagforrásaink fejlesztései részben az igény kielégítésére, részben export árúalapként. Az említett, az export fenntartásához nélkülözhetetlen devizát akár a föld alól lehetne előteremteni. Ezeket a gondolatokat összefoglalva mutatjuk be folyamatosan az asvanykincs.hu Kritikus Nyersanyagok Maraton sorozatában. Ugyanez az átgondolási kényszer érvényes a munkaerőre. Munkaerő, szakképzett vezető, hatósági szervezet tisztviselőinek egy rendszerbe kell szilárdulnia, hogy a beindítás viszonylag hibamentes lehessen. Ehhez viszont képzést kell fenntartani, vagy akár indítani.
Most van az a történelmi pillanat, hogy hazai nyersanyagkincsünk többségének évtizedek óta elhanyagolt ismereti állapotát megújítsuk, az új technológiákhoz szükséges hazai alapanyagainkra az ismereteket nemzeti szinten összegezzük, rangsoroljuk, és a kitermelés felé vezető kutatásukat megkezdjük. A döntéshozók forduljanak hozzánk, mi ehhez értünk. A rajtra való felkészülést most kell elkezdeni.
Hivatkozások
