Mint azt kedves olvasóink már tapasztalták, az asvanykincs.hu akarva-akaratlanul követi a klímaváltozás körüli fejleményeket, vitákat. Részben azért, mert bennünket, mint embereket mélyen érintő természeti folyamatokról szól, melyek magyarázatot igényelnek.  Részben pedig azért, mert érinti az ásványkincseink felhasználhatóságát. Egyeseket a földbe döngöl (például a kőszenet), másokat kiemel a semmiből (például a lítiumot, mint az energiatároláshoz szükséges nyersanyagot).

A múlt héten már én, a földhözragadt szerkesztő is kétségek közé kerültem, amikor az őserdők metán kibocsátásáról szóló hírt próbáltam továbbítani az olvasóim felé. A szénkorszak vége után jön az esőerdők vége is? Vége a tehéntejnek és a tűzdelt marha hátszínnek is a szarvasmarhák kérődzése során kieregetett metán káros hatásai miatt?

Ma két újabb vélemény-cikk került a kezembe, mindkettő a Magyar Nemzetben jelent meg. Az egyik a szkeptikus vonalhoz, a másik a klímatudatos vonalhoz áll inkább közel. Mindkettő elolvasásra érdemes. A szkeptikus vonalat Szarka László akadémikus, geofizikus képviseli, aki azon a véleményen van (számos más tudóssal együtt), hogy a klímaváltozási modellek hibája meghaladja a  modellek jelezte változás mértékét, azaz a modellek tudományos értéke kétséges, politikai eszközként viszont kiválóak, és erre használják is őket.

A másik cikk a klímaváltozással szembeni fellépést sürgetők véleményét összegzi. Ebben a cikkben Ferencz Orsolya villamosmérnök, az űrkutatásért felelős miniszteri biztos, Mika János professzor, éghajlat kutató, és Hetesi Zsolt fizikus beszélgetését olvashatjuk. Megegyeznek abban, hogy a klímaváltozás tény, a 24. órában vagyunk, és jelentősen csökkentenünk kell a károsanyag kibocsátást a katasztrófa elkerülésére.

A bökkenő az, hogy az élőlények egy csoportja, nevezetesen az ember, túlszaporodik, és egyre több ponton  igényel olyan többlet erőforrásokat, amelyek alkalmazása egy sor áttételen keresztül extrém felmelegedéshez, végső soron akár az emberiség halálához vezet.  Mindennapi hír például, hogy a forró kánikulai napok egyuttal elektromos csúcsfogyasztást is hoznak – mindenütt légkondik járnak, a kellemes benti hűvös ára persze az, hogy az elvont hő házon kivülre, a szabadba kerül.

Nagyon szűk az a mezsgye, amelyet a két oldal között kompromisszumot keresők “fenntarthatónak” fogadnak el.  Politikusok meg sem próbálnak ezen a keskeny és drága megoldáson töprengeni, hanem szekértáboraikat az egyik vagy a másik szélső oldalon állítják fel, a lehetséges szavazatokat számolgatva. És van néhány tabu az üvegház hatásban, amelyről keveset hallunk – repülőgépek termelte gázok, rizsföldek metán kibocsátása, vízgőz hatások stb. Annyi bizonyos, hogy nem a politikusoké lesz a követhető kezdeményezés, mert a klímaváltás szinte minden pontjában rövidtávon ellenérdekeltek, a váltáshoz kapcsolódó korlátozások, illetve költség növekedések miatt.  Ezen túllépő hosszú távú előrelátása pedig csak kiemelkedő államférfiaknak van, de ezek látszólag kihaltak a 20. századdal.

Minden patthelyzet szül valamilyen kiutat. Ezt most egy Greta Thunberg nevő 16 éves svéd lány próbálgatja kitaposni, azzal, hogy életmód váltási példát mutat a 16 évesek nemzedékének. Van mit váltani az életmódunkban, a ruházkodástól az étrenden át a  közlekedésig. Tisztában van vele, hogy az ő váltása nem fogja a világot is egyúttal megváltani, de  – akárcsak más prófétáké – a kellő időben mutatott jó példa ragadós, immár több milliós követő táborral rendelkezik. Persze ő is kap hideget és meleget mindkét oldalról, és a titkosszolgálatok valószínűleg már az iskolai ellenőrző könyvét tanulmányozzák – ha lenne ilyen Svédországban

Mindkét irány hoz jelentős következményeket a nyersanyag és energiahordozó igények területén. Ennek felméréséhez állandó modellezésre, s a modellek rendszeres karbantartására lenne szükség. Erre tervezték a Nemzeti Alkalmazkodási Központunkat – az MBFSZ-hez kapcsolva – amelynek működését néhány nyilvános munka – klímapolitikai tanulmányok, érzékenység vizsgálatok – fémjelzik.