1962-ben, ötven éve kezdődött a magyar ércföldtan eddigi legnagyobb kutatási vállalkozása Recsken, Heves megyében az ország  legösszetettebb jelentős ásványi nyersanyag előfordulásán. Máig folyik, bár több megszakítással, a kutatás, példázva egy ilyen természeti objektum feltérképezésének nehéz, idő-és pénzigényes voltát. A több ízben átöltöztetett, és újraszabott projektben folyamatosan tárulnak fel  új ismeretlen részletek.

Az 1962-74 közötti időszak volt a kutatások „hőskora”,  a külszínről mélyülő több mint 1000 méter mélységet meghaladó mélyfúrások mintavételezésével, értékelésével.  A rézérc és ólom-cinkérc  vagyont ugyanis a külszín alatt 700 és 1100 m közötti mélységben mutatták ki az első felderítő munkák.  1974-től a munka az 1200 m mélységű kutatóaknák elkészülését követően a földalatti kutatással,  ilyen mélységekben folytatódott. Akik ezen dolgoztak,  éveket 1000 m-nél mélyebb munkahelyen, trópusi klimán töltöttek. 1984-ben  a mélyszint földtani zárójelentése és vagyonbecslése készült el, majd 1988-ban a földalatti kutatások zárultak le.  1990-es évek elején indították újra az akkor már tíz éve bezárt Lahóca kutatását, a külföldi tapasztalatok nyomán  aranyérc lelőhelyként, sikeresen. A hároméves kutatási program nemzetközi szinten jelentős, mintegy 500 milliárd forintnyi ércvagyon kitermelését igérő arany- ezüstérc előfordulást körvonalazott. Ma még a várható környezeti hatások miatt érintetlenül várja a kitermeléséhez szükséges környezetkimélő kitermelési és feldolgozási technológia kifejlesztését.

A 20. század végétúé széles körben elérhetővé váló új kutatási és adatfeldolgozási eljárások a már kimerítettnek hitt kutatási feladat listát is új  és emellett jelentős stratégiai jelentőségű kémiai elemekkel szaporították.  Már a korábbi kutatásoknál felmerült kérdőjelek megválaszolására indított programok során biztossá vált, hogy Recsk nemcsak réz-, hanem réz-arany, és emellett jelentős ólom-cinkérc lelőhely is, csak a réz elterjedésén kívül a többi összetevő jelentőségéről elégtelenek az adataink.

További jelentős mérföldköveket ért el a recski kutatás az elmúlt húsz év során is. A már körvonalazott ércesedéseken túl ismeretessé váltak, és továbbkutatásra várnak.  Több lépésben, különböző szakértői csapatok egyre modernebb eljárásokkal végezték el az ércdúsulások  méretének és átlagos fémkoncentrációinak ismételt becslését, és az eredményeket beillesztették a külső gazdasági környezet változó piaci és jogi, politikai feltételrendszerébe is. A különböző megközelítések egyöntetűen az előfordulások nemzetgazdasági méretű jelentőségét támasztották alá. Ha megvalósulna az előfordulás együttes hasznosítása,  mintegy 10,000 milliárd forintnyi új érték kerülhetne be a föld alól a gazdasági vérkeringésbe, amelynek országos szinten is intenzív serkentő hatása lenne.

Különösen érdekes eredményeket hozott az a kutatási program, amely során a az európai felhasználók számára stratégiai jelentőségű nyersanyagok hazai helyzetét vizsgáltuk 2012-2014 között. Ennek során derült fény arra, hogy a recski lelőhely együttes további olyan értékes kémiai elemdúsulásokat tartalmaz, amelyekre korábban nem gondoltak a kutatók, illetve kimutatásuk a korabeli eszközökkel nem volt lehetséges. A mai autók katalizátorai számára nélkülözhetetlen palládium a rézérc termelés mellékterméke lehet. Az értéktelennek tartott, de mindenütt előforduló, és jelentős környezeti terhelést is okozó pirit nevű vas szulfid bizonyos típusai jelentős értékű, ma a kontinensen hiányfémnek tekintett kobaltot tartalmaznak. Az okostelefonjaink érintő képernyői gyártásához szükséges indium pedig a felszínhez közel előforduló cinkszulfidokban, szfaleritekben dúsul jelentős arányúvá. Végül pedig a földtani kutatásban is teret nyerő 3D modellezést a régi kutatási eredményekre alkalmazva lehetségessé vált az előfordulás 3000 m mélységig tartó folytatásának, illetve a nem kutatott északi szárny felé való kiterjedésének valószínűsítése.

Mint ez az igen rövid felsorolás mutatja, egy Recskhez hasonló méretes objektum kutatása szinte végtelen nyomvonalon halad, de minden időszak számára kínál gazdasági eredményt is ígérő újabb lehetőségeket. Ahogy egy vulkán működésében néhány ezer év szünet csak egy epizód, úgy egy ilyen lelőhely kutatásában ötven év rövid idő,  a társadalom mindig keresni fogja azokat a számára fontos nyersanyagokat, amelyek elsődleges forrásait a természeti erőforrások közé tartozó lelőhelyek jelentik. Egyúttal arra is példát nyújt, hogy egyre kevésbé lehet egy ilyen objektum magányos kutatók elzárt vadászterülete, hiszen igazán újat csak összehangolt és kitartó, számos szakmát összehangoló csapatmunkával lehet az előfordulásokban felderíteni. A korábbi nagyszerű elődeink által megalapozott, általunk megőrzött és továbbépített, s utódainknak átadott ismeretanyag, szellemi örökség még további évtizedekre jelent számos vizsgálni valót, a társadalomnak pedig kézzelfogható gazdasági eredményeket.