Levitézlett energiahordozóból stratégiai fontosságú fémek nélkülözhetetlen forrása
Nem évtizedes lejárt lemezeket szeretnék felrakni egy öreg kurblis lemezjátszóra, amikor a szén reneszánszáról szóló kis írásomon dolgozom. Az késztetett erre, hogy tegnap, 2020 augusztus 25-án résztvettem az Egyesült Államokban rendezett webinar – videokonferencián. Ez az esemény adta világos tanúságát annak, hogy a nyersanyagok jó szervezettségű fejlett országokban milyen hatalmas stratégiai fontossággal bírnak.
A konferenciát Kenneth Humphrey, a US DOE (Energiaügyi Minisztérium) helyettes államtitkára vezette be, elmondva, hogy az USA a 20. század végére elmaradt nyersanyag forrásai fejlesztésével, s a világ korábbi vezető termelői szerepéből a jelentős import függőség állapotába került számos nyersanyag fajta vonatkozásában.
A függőség a legsúlyosabb a ritka földfémek esetében, amelyek primér termelésének 80 %-a jelenleg Kínában zajlik, és újrahasznosításuk is távol van még az ooptimálistól. Bár ebből a nyersanyagfajtából az amarikai feldolgozóipar mindössze 15 ezer tonnát igényel, jelentősége ennél sokkal nagyobb. Egy átlagosan 120 dollárba kerülő mobil telefon 15 dollárnyi ritka földfémet tartalmaz, azaz 15 dollárnyi alapanyag hiánya 120 dollárnyi high-tech ipari termelést akadályozhat meg.
Az USA hatékonyan dolgozik a szén, mint energia hordozó visszaszoritásán, 2000-ben működő több mint 1000 szenes erőművének 70 %-át már leállította. Mivel azonban szénkészletei jelentősek, az USA 2014-ben indított egy Ritkaelemek kőszénben elnevezésű, 118 M USD forrással rendelkező komplex programot, amely most érkezett fejlett szakaszéba, és első jelentősebb félüzemi eredményei most kezdenek napvilágot látni. Ennek időszakos beszámolójára került sor két óra terjedelemben, nyolc előadásban
Megtudhattuk például, hogy a kutatás-fejlesztés széles szövetségi összefogásban zajlik, nemzeti laboratóriumok, egyetemek és néhány válllat részvételével. A politikusok közvetlen érdeklődésére jellemző, hogy a Képviselőház számára illetve az Elnök számára készülnek tajákoztató jelentéseik (legutoljára 2019-ben).
Elkészült mintegy 70 adatbázis és 1,5 millió rekord összeépítésével egy nyilvánosan használható adatbázis, amelynek most végső tesztelése folyik.
Sikerült például három félüzemi technológia próbáit elvégezni, és >75 % vegyes ritkaföld oxid koncentrátumot előállítani. A kisérletben a kis érettségi fokú szenek, lignit is jól szerepeltek. Fontos lépésként a szén pirit tartalmából keletkező kénsavat, illetve a szintén szénmeddőből előállítható karbonátokat tudták hatékonyan felhasználni a technológiákban, amelynek során egyéb kritikus elemeket, germániumot, galliunot, litiumot, kobaltot is kinyertek.
Végül, de nem utolsósorban piaci és gazdasági értékelések születnek a majdan elkészülő termékek felhasználásának érdekében.
Az időeltolódás miatt éjszakába húzódó videokonferencia élőadását itt lekapcsoltam, viszont az összes előadás letölthető a következő weboldalról:
A kutatások amerikai állásában való további böngészést az érdeklődő olvasóra bízom. Bennem viszont a hazai kutatások helyzete merül fel,. Hazai barna és fekete kőszén előfordulásaink, az égetés utáni pernye anyagok ugyanis nagyon sok ponton megfelelnek az USÁ-ban perspektivikusnak tartott szenes sorozatok tulajdonságainak. Erre korábbi MÁFI, MBFSZ, ME vizsgálatok ismételten rámutattak. Az erről szóló jelentések viszont nem nyilvánosak. A kutatásokban a hosszú eltelt idő ellenére nem történik minőségi ugrás, Egy kis mellékszál csupán a ritkaelem hasznosítás, amire így 20-50 minta elemzéséhez és vizsgálatához szükséges források maradnak. Nincs mód a magántőke kutatási kockázat vállalására sem, mivel ezen anyagokat egy korábbi, homályba vesző MBFH elnöki rendelet a zárt terület kategóriája alá sorol, amelyre egyszerű kutatási engedély nem szerezhető, az adatok koncesszió kiírására elégtelenek.
A magyar előfordulások minősége össze vetésben nem rosszabb, mint az amerikai lelőhelyeké. Sokkal erőteljesebb központi lépések szükségesek a perspektivikus lelőhelyek részletes (többezer mintára kiterjedő) mintázására, a technológiai változatok kisérleteinek elvégzésére, s a fejlesztések félüzemi szintre emelésére.
A tét igen nagy, egykori szén bányahelyeink közül többet illetve más előfordulásokat (pl a még érintetlen Máza Délt) a bezárás és a költséges rekultiváció helyett stratégiai fontosságú kritikus nyersanyagok lelőhelyévé, karbon-érccé lehet átfordítani, évi többtíz milliard forint nagyságrendű várható termelési értékkel Ehhez számos alapvizsgálattal már rendelkezünk, a siker tervezés, akarat és pénz kérdése (ami később többszörösen megtérül).
Ezt más országokban, többek az itt említett Egyesült Államokban, felismerték, és elindultak a fejlesztésekkel. Nálunk a közmondásos tantusz még nem esett le, a kérdés stratégiai jelentőségéhez mérten lassan csordogálnak a történések. Ma sem késő gyorsítani.
