A foci EB magyar sikereiben élve számbavesszük, hogy mit is köszönhet a hazai foci a bányászatnak és földtannak és fordítva, milyen tanulságok származnak a foci újjáéledéséből a bányászatra. Erőltetettnek tűnhet ez a kapcsolat keresés, de valójában nem az.
Valamikor a XX. század elején vált nálunk igazi iparrá a bányászat, és vált az emberformálás és közönség szórakoztatás egyik nemes eszközévé a labdarúgás. Számos sportklub mögött a fő támogató a bányászat lett, bányamérnökök szerveztek sportolási lehetőséget bányászoknak Dorogon (1914), Tatabányán (1910), Komlón (1922), és szinte minden, itt nem említett bányásztelepülésen Ózdtól Nagylengyelig.
A bányászat fénykorában a klubok magas osztályban szerepeltek, és számos kiváló sportolót adtak a válogatottakba. Bányászklubban kezdett focizni az aranycsapatból Grosics Gyula és Buzánszky Jenő, később Szűcs Lajos és Mucha József (Dorog), Rothermel Ádám (Tatabánya). Komlón focizott Dárdai Pál (a jelenlegi sikeredző édesapja).
Grosics Gyula – kezdett Dorogon, befejezte Tatabányán. Forrás: Magyar Fotóarchívum
Geográfus – geológusként végzett egyetemet, és lett az első magyar válogatott csapat tagja dr. Koch Nándor, geológus technikusként volt a kapus Rothermel Ádám, bányagépész technikus Monostori II Antal (akkortájt még volt civil szakmája is a labdarúgóknak). Persze voltak sportállások és így sportmunkatársak is, akik számára jegyezték a földalatti pótlékot a fronti csapatoknál.
Komlói Bányász SK a fénykorból. Forrás: Seemayer Károly galériája
A legjobb karikatúra ebből az időből A verhetetlen tizenegy Moldova Györgytől , amelyben a Váci Utcai Bányász egzotikus származású idegenlégiósai nyerik meg utcahosszal a magyar bajnokságot.
Kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci, vált szállóigévé a magyar futball Purczeld néven született ikonjának egykori mondása. Ebben közös volt a bányászat és a bányász fociklubok sorsa. Míg nagy pénz volt a bányászatban, nagy foci is volt. Ahogy a bányászat szerepe csökkent, úgy süllyedt a bányász klubok hajója az első osztályból a másod-, illetve harmadosztályba, vagy lejjebb.
A sportmunkatársak ideje is leáldozott, a profizmus új világa következett. A foci finanszírozásának csökkenésében, a süllyedésben a bányász klubok jártak élen, de őket követte számos más forrásból támogatott nagy hírű egylet a Honvédtól a Vasason keresztül a korábban fontos vidéki sportközpontokig. A magyar foci több mint egy generációnyi időre a mélybe süllyedt, olyannyira, hogy már karikatúra, szatíra sem született róla. E téren sorsa ugyanaz lett, mint a magyar bányászaté, maroknyi hívője többnyire csak a régmúlt emlékeiből élt.
Valószínűleg tanulmányozták kormányzati szerveink az említett ikon idézett mondását, és nagyon helyesen a cselekvés mezejére léptek.
Az emelkedést a foci és a bányászat közül a foci kezdte meg. Tízmilliárdok hosszútávú befektetését határozták el. Először az utánpótlással kezdtek foglalkozni, és akadémiákat hoztak létre, ahol a 10-15 éves gyerekekkel is kiváló hazai és külföldi edzők foglalkoztak. Utána létesítmény fejlesztési programot indítottak. A messzi idegenből hozzáértőket hoztak. A messzebb látó és a politikai igényekhez alkalmazkodó gazdasági vezetőket adókedvezménnyel ösztönözték a csapatsportok támogatására. A foci politikai támogatása újra sikkes lett.
És lőn, a vetés szárba szökkent, és termést hozott: az eredmények a 2016-os labdarúgó Európa Bajnokságon megszülettek. Ezzel visszatért a közönség támogatása is.
Meggyőződésem, hogy a kormány helyesen járt el, jó a módszer. Viszont ez át is ültethető más területekre: kis pénz, kis bányászat, nagy pénz, nagy bányászat. A kitermelésre váró ásványi alapanyag olyan, mint a focizni szerető magyar srác. Sok ráfordított munkával aranyat érő világklasszis nevelhető belőle.
Először az utánpótlással kell foglalkozni, és újabb képzőhelyeket, akadémiákat létrehozni (vagy legalábbis megőrizni az egyetlen meglévőt). Aztán létesítmény fejlesztési programot kell indítani, amelynek első lépéseként kiterjedt nyersanyag kutatást kellene folytatni a kedvező helyszínek kiválasztására. A nyersanyagok kutatására, kitermelésére, feldolgozására az itthon maradt idős ipari szakértők már többnyire csak a tegnapelőtti technológiai színvonal tartására alkalmasak, néhány hozzáértőt idegenből kell majd hozni vagy hazahozni. A messzebb látó és befektetési kockázatot vállaló gazdasági társaságokat pedig adókedvezménnyel lehetne ösztönözni a gazdaságos ásványi nyersanyag termelésbe való befektetésbe. És ha mindez megvalósul, ez a vetés is szárba szökken, és jövedelmező termést hoz a föld alól, hosszútávú, megalapozott modern fejlődés alapjaként, mindenki hasznára és örömére.
Mindkét ágazat sikerének egyformán szurkolok.
