A magyar lakosok és politikusok számára is intő példaként jelent meg a Magyar Idők online lapján a hír, amit más forrás esetében a lehetetlen álhírek szemétkosarába dobnék – Norvégia szénalapú energia importra kényszerül.

Norvégiában az ország déli részén tapasztalt szélsőségesen meleg és száraz időjárás hozta hőség gyorsan elolvasztotta a télen felhalmozódott havat és jeget, így nincs egyenletes utánpótlása az ország energia ellátásának máskor 95%-át adó vízierőműveknek. A három évvel ezelőtti árminimumhoz képest a jelenlegi ár 90 százalékkal magasabb. A harmadik negyedévre meghatározott ár 0,05 euró kilowattóránként. Összehasonlításképpen: a magyar lakossági fogyasztók 0,01, a németek pedig 0,03 eurót fizetnek ugyanennyi áramért.

„A norvég lakosságot a magyaréhoz hasonló mértékben terhelik az energiakiadások az Eurostat számításai szerint, csakhogy az áram árának megduplázódása már másként hat a norvég és másként a magyar fogyasztókra, tekintettel az két ország árszínvonalára. Jelentős különbség, hogy míg Norvégiában a kilengéseket a fogyasztók fizetik meg, addig Magyarországon a lakosságot a rezsicsökkentés égisze alatt nem érintik ezek az események” – írta a Magyar Idők.

Ez az utolsó mondat az egyetlen, amiben kételkedem. A rezsicsökkentéssel az ipari fogyasztókra áttolt ártöbblet a tőlük származó áruk és szolgáltatások áraiban köszön vissza. Nincs ugyanis ingyen ebéd még egy jól működő illiberális piacgazdaságban sem.

A történések ismételten aláhúzzák, hogy az elsődleges hazai fosszilis energiaforrások kutatásának fenntartása, felhasználásuk technológiai fejlesztése, tökéletesítése sürgető érdekünk. A kiegyensúlyozott fosszilis: megújuló arány, stabil energia mix hozza meg hosszú távon az energia biztonság optimális mértékét.

Forrás: magyaridok.hu