Valamikor 2005-ben Ásványkincseink és környezetünk – konfliktus és együttélés régiónkban címmel tartottam előadást Budapesten az MTA valamelyik szervezetében. Már akkor – és most is – arra az égető hiányra szerettem volna felhívni a figyelmet, amiben ez az ország szenved – ásványkincseinek végletes elhanyagoltságára, a fejlesztésekre, innovációra irányuló jelentősebb közösségi erőfeszítések elmaradására. Kitermelni vagy importálni kérdésre hoztam fel akkor az USA példáját, a mai eredményekről akkor még mit sem sejtve.  Mi történt 14 év alatt?

Ez a távoli kis ország – az Amerikai Egyesült Államok – ekkor volt talán a legmélyebben belebonyolódva az iraki háborúba. A háborúnak a felszínen a demokrácia védelme, a diktatúra megfékezése és egyéb jelszavakba burkolt célja mögött az ország olajimportjának biztonsága volt a tétje. Az akkori elnök, George W. Bush már hivatalba lépése második hetében, 2001-ben létrehozta – alelnöki vezetés mellett, miniszterek részvételével – az Energia Akció Csoportot, amelynek feladata a biztonságos, környezetkímélő, és anyagilag is elfogadható szénhidrogén ellátás érdekében teendő feladatok kidolgozása volt. A munkacsoport 2001 májusára  (három hónap alatt!) előállt a NEP (National Energy Policy) stratégiával, amely minden későbbi lépés alapjait képezte.

A fejlesztések sok oldalon – kutatás, fejlesztés, innováció, pénzügyi eszközök, adó, stb. megkezdődtek. Eközben az USA mindenkori kőolajfogyasztásának csúcsát érte el (2008) és kőolajimport függősége komoly nemzetbiztonsági kockázatot is jelentett.  Ennek ellensúlyozására született meg 2005-ben az Energy Policy Act , a gazdaság és társadalom minden szférájára kiterjedő új szabályozás, amelynek eredményei a 2010-es évekre értek be.

Kevés ez a hely arra, hogy a törvény 551 oldalas szövegének akár főcímeit végig idézzem, erre az olvasó ellátogathat az interneten. Lényeg az, hogy megváltoztatták az adószabályokat, a környezetvédelmi előírásokat, engedélyeztetési eljárásokat, kutatási és innovációs támogatásokat.

A következő mérföldkő 2015 volt, amikorra a belső hazai fogyasztás jelentősen lecsökkent, a “tight oil” előfordulások termelése érdemben beindult, az USA mérföldkőhöz érkezett a közel-keleti olajtól való függőség csökkentésében.

Az USA palaolaj termelésének beindítása néhány év alatt a világ össztermelésének 6-8 %-át jelentette.

A legújabb mérföldkő 2018, amikorra az USA világ legnagyobb kőolajtermelőjévé vált, s olyan eszközhöz jutott hozzá, amely békés úton megtörte a Közel-Keleti olajhatalmak, az  egykori OPEC kartell, illetve a szovjet utódállamok termelési fölényét. Mindezt nem-konvencionális termeléssel. Hogy ez politikai aprópénzre váltva mit jelent, a Venezueláról szóló napi hírekben olvashatjuk. 2020-ra lesz várhatóan a világ első szénhidrogén exportőr országa .

Magyarországon a 2000-es évek munkái után a fejlődés megrekedt a Makói Árok? – Úgysem megy… állapotban. Az állam nemhogy támogatóként, inkább kritikus szemlélőként követte ezeket a folyamatokat. A mintegy 50 milliárd forint költségű, ideiglenesen negatívan felfüggesztett kísérlet tanulságainak állami szintű összegzéséről nincs tudomásom, bár ez nagyon kívánatos lenne a további lehetőségek számbavétele előtt.

Egy sor egyéb – hasonlóan kis áteresztő képességű, de magas szerves anyag tartalmú, szénhidrogén keletkezéshez megfelelő érettségű kőzetformációnkról semmi nyilvános információ nincs még. Ilyen például a Tardi Agyag, a mai produktív paleogén kőolajvagyonunk feltételezett anyakőzete. De említenünk kell karbon, devon, triász, júra korú, hasonló lehetőséget rejtő, de megkutatatlan képződménycsoportokat is, nemcsak a Mecsekben, hanem az ország számos helyén. Ezek első kutatásába, kibogozásába magánberuházó nem kezd bele, nyilvánvalóan állami feladat az első lépés. Az alapadatainak összegyűjtése, a beruházók számára való alapinformációk összeállítása.

A tét nagy, példaként: a makói árokban becsült 2000 milliárd köbméterre becsült földgáz vagyon mellett a júra kőszeneink képződménycsoportjában becsült metánvagyon jóval reálisabban kitermelhetőként feltételezett hányada 28 milliárd köbméter, ami kevésnek tűnik ugyan, de hazánk négy éve teljes földgáz igényét fedezné.

Rajta lányok és fiúk az állami hivatalokban, intézetekben, hatóságoknál: itt a tavasz, irány a friss levegő, és mintavételek az évtizedek óta érintetlen és megvizsgálatlan hazai potenciális nem-konvencionális szénhidrogén képződményekből.