Rágcsálók és kóbor kutyák helyett BÁNYÁSZAT
Kőkemény pillanatképet közöl az index.hu két egykoron élenjáró szénbányász településünk, Sajókaza és Sajószentpéter társadalmi folyamatairól. A korábban virágzó szénbányász települések szegregált külvidékein, egykori bányatelepein méltatlan körülmények között élnek ma emberek. Kérem, ne fordítsák el a fejüket, kattintsanak a cikkre és olvassák el elejétől a végéig. Azon etnikum mai állapotát látják itt, amely a megyei szülészet tanúsága szerint a magyarság számbeli fennmaradását jelenleg és a jövőben biztosítja majd. A gyerekekből, akik itt nőnek fel, lesznek majd többségében azok a dolgozók, akik a jelenlegi aktív generáció nyugdíját megtermelik. Nézzék meg a képet, és elmélkedjenek, milyen is lesz majd az a nyugdíj. A szegregáció e pillanatban még jótékonyan eltakarja a problémát, de holnapra már biztosan a felszínre kerül.
A ma kézenfekvő népszerű válasz: el innen… De ez a válasz nem válasz, üres BAZ megye ország szinten sem vállalható, s a probléma, akár a rákos betegség, nem múlik el, ha elmenekülünk tőle. Van-e megoldás?
Igen, ha idejében gondolkodunk. Évekkel előre. Helybe kell a bőséges munkaalkalmat vinni. Lehet? Lehet! Egyszerű neve van, BÁNYÁSZAT. Lehet-e ezt nagy gazdasági áldozatok árán megcsinálni? LEHET, a borsodi szenek és környező kőzetek egy része stratégiai érc, nyereséget is ígérő magas germánium tartalommal. A ma itt élők többségében már nem lesznek alkalmasak erre a munkára, de talán a holnapi generáció igen.
Meg lehet ezt állami kezdeményezés, beavatkozás és kezdeti finanszírozás nélkül oldani? NEM. Az ismeretek magán befektetésekhez még nem elegendőek. Hát akkor állam, rajtad a sor…