Előadásából megtudhattuk, hogy a világ geotermikus készletbázisa igen jelentős, és tulajdonképpen mindenütt jelen van, csak nem azonos mértékben hasznosítható, és sok helyen nem versenyezhet más, támogatást élvező megújuló energiaforrásokkal. A hagyományos „hidrotermális” geotermikus rendszerek mellett a jövő lehetőségeit a „petrotermális” készlettípusok jelenthetik. A kettő közötti különbség, hogy az elsőnél a kőzetrepedések révén egy természetes földalatti cirkuláció alakulhat ki, míg a második esetben ezt a cirkulációt nekünk kell megtervezni és mesterségesen létrehozni (EGS rendszerek).

A hidrotermális rendszerek csak meghatározott földtani képződményekben érhetők el, míg petrotermálist sokkal több helyszínen lehet létesíteni. Világszerte 82 országban működnek geotermikus erőművek, melyek beépített villamos teljesítménye 13,3 GW_e. Ezek közül mindegyik hidrotermális. Az előadásból megtudhattuk, hogy míg a geotermikus erőművek beépített kapacitása évente 4-5%-al bővül, addig a napelemeké 35%-al, pedig az éves rendelkezésre állásuk nem ezt indokolná. A geotermikus erőművek világszinten 65%-os, míg a napelemek csak 14%-os értéket képviselnek. A vízerőművek 42%, a biomassza erőművek 50%, a szélerőművek 21% éves rendelkezésre állást képesek biztosítani.

Azaz -idézve az előadót- „gázt kell adni a geotermiának, különben nagyon lemarad.” A geotermiában a földhőszivattyúk területén jelentős növekedés volt tapasztalható, az elmúlt időszakban évi kb. 20% volt ez az ütem. Az előadás egyik jelentős megállapítása (ami a hazai és nemzetközi szakemberek előtt is már régen ismert), hogy Magyarország kiemelt helyzetben van a geotermikus energia hasznosíthatóságát illetően, mivel a termálkutaink felületi sűrűsége már most is egyedülálló, minden 100 km²-re jut legalább egy kút. „A magyar földtani adottságok majdnem hogy elkötelezően kedvezőek a geotermia hazai továbbfejlesztésére.” – fogalmazta meg Rybach professzor záró szavaiban.

Forrás: http://mfk.uni-miskolc.hu