1994-et mutatott a naptár, és én egy bérelt kocsival álltam sorba Kubában egy benzinkútnál, hogy dollárért dízelt vehessek. Még 500 km út volt előttem.

A kút a szokványos volt, egy kis kiegészítéssel. A kiegészítést a kútfej melletti bicikliváz jelentette. Amint sorra kerültél, nem a bankkártyádat kellett elővenned, hanem a lábizmodat, mert fel kellett pattanni a nyeregbe és meghajtani a kút szivattyúját (mert akkor éppen áram nem volt). Pillanatok alatt gyorsképzést kaptam az energia egyenértékűségéből, azaz hogy 50 liter gázolajért hány fordulatot kell a biciklin tekerni. Mindenkinek ajánlom a módszert, a fogyasztása rövidesen a szükséges minimumra fog csökkenni.  Volt egyébként áram ellátás is a benzinkúton, de csak éjfél és a hajnali órák között, amikor történetesen nem jártam arra. Sőt, a belföldiek számára működött az árstop, és ők benzinjegy fejében kaphattak pesoért üzemanyagot, de csak öngyújtó tartálynyi méretekben. Nota bene, az áram is fillérekbe került.

Akkor nem gondoltam, hogy valaha majd előveszem ezt a képet, és az elektronika rohanó századában aktualitást fogok rajta találni. Most itt tartunk. Az a rossz vicc jutott eszembe, amit a szocializmus és a kapitalizmus megejtő hasonlóságáról mondtak:

„Mi a különbség a szocializmus és a kapitalizmus között?”  „Különbség van is, meg nincs is.  A szocializmusban minden olcsó, csak nem lehet kapni. A kapitalizmusban meg mindent lehet kapni, csak olyan drága, hogy nem tudjuk megvenni”.

Amint ez a rossz vicc az eszembe jutott, kimentem a levélszekrényhez, és behoztam az újságot. Beleolvastam az első oldalba, és a rossz vicc visszaköszönt. Csak abban reménykedem, hogy ennél rosszabb viccre nem kell a címoldalon bukkannom.