Azután 2.0 címen már hónapokkal ezelőtt jeleztem előre, hogy az újrakezdéskor cudar idők következnek a felkészületlen nyersanyagfüggő nemzetekre. Ez nem vonatkozik Ausztráliára, ahonnan most egy 3,6 milliárd dolláros (!) bányászati beruházás sikeres befejezéséről érkezett hír a napi.hu-n.     A BHP vállalat most helyezi üzembe a South Flank vasérc előfordulást Nyugat-Ausztráliában.

Jókor teszi, hiszen a feldolgozó ipar ázsiai megindulása hatalmas nyersanyag hiány és árhullámot indított el. A két éve még 110 USD/tonna szinten stagnáló vasérc ár a hónapban már elérte a 229 USD/tonna csúcsot. Micsoda szerencse – mondhatnák a hozzánemértők. Nincs szerencse, ez évtizedes előkészítés jól időzített pozitív csattanója. A szerencse – a bölcsek szerint – a véletlen találkozása a felkészültséggel, szerintem ez az eset is ezt  példázza.

Milyen szerencséje van egyeseknek – szólna közbe a kis hazánk határai között jól ismert Sárga Irigység SI faktor. Nos, az igazság az, hogy a beruházás termelésbe lépésével nemcsak a tulajdonosok, nemcsak az ausztrál adóhivatal, hanem az egész világ is nyer, hiszen ilyen súlyú termelési kapacitás (145 millió tonna/év) belépése az egész világra hat, mérsékli a túlfűtött gazdasági újrainduláshoz szükségképpen kapcsolódó árnövekedést, inflációt, nemcsak ott, hanem nálunk is. Köszönjük, ausztrál bányászok! Van persze még sok egyéb infláció hízlaló hatás, a réz árak, a ritkaföldfémek, a chip-ek, de legfőképp a súlyos importfüggőségünk következményeként bennünket különösen sújtó szállítási költség emelkedések.

Mindezek újra és újra felvetik azt a sürgető kérdést, hogy mikor kerül végre napirendre a hazai fosszilis energiahordozók és ásványi nyersanyagok kutatásának és fejlesztésének stratégiai tervezése. Hogy ha már erre az  árhullámra nem, de a következő hasonló idejére felkészültek lehessünk?