A szóbanforgó aknamező Parádfürdő, Recsk és Mátraderecske között terül el. Rálépni nem veszélyes, nincs benne semmi robbanó anyag. Az egykori recski mélyszinti bányaberuházás nagy létesítményei találhatók itt, akár  félig telt pezsgősüvegek. A dugót ebben az esetben méretes betontömbök jelentik, amelyek a felszín felé leszigetelik a nyitva maradt, 1200 méternél is mélyebb mesterséges üregeket.

Hogy fogalmunk legyen a méretekről, az aknák olyan betoncsövek,  melyek átmérője lehetővé tenné, hogy ötven felnőtt kényelmesen elférjen, székkel együtt a cső keresztmetszetében. A hosszuk pedig eléri négy egymásra állított Eiffel torony magasságát. A betonfal vastagsága átlagosan 0,5 m, s a nagy mélységekben uralkodó kőzetnyomással való ellensúlyt biztosítja. Két ilyen cső készült el, 1200 és 1250 m mélységre lenyúlva. A betoncsövek a rendkivűl prózai Recsk I. és Recsk II. sz. akna nevet viselték. Idestova huszonnégy éve vannak használaton kívül.

Emlékezzünk meg azokról is, akik ezt a nem mindennapi építmény együttest létrehozták. Őket a korabeli szaknyelv aknamélyítőknek nevezte, speciális szakképzettségüket megsüvegelve. Tulajdonképpen egy speciális vállalat – a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, BAV – fogta össze ezeket a szakembereket, akik az országon belül és kivűl vándoroltak munkahelyről munkahelyre. A bányák főközlekedési és szállítási útvonalait építették ki, csak a felszínhez képest sokkal mostohább viszonyok között. A recski munkahelyek különös kihívást jelentettek az extrém munkahelyi meleg, az állandó vízbeáramlás keltette pára, illetve a zárt helyen dübörgő számos légkalapács okozta állandó pokoli zaj miatt. Geológusként csak könnyű mintavételi munkát végeztünk lent, de papírra alig lehetett adatokat felvinni, az orrunkról sűrűn csepegő izzadtság áztató hatása miatt.

Magyarországon ennél mélyebbre bizonyosan nem lehet süllyedni (mármint fizikailag), s ma már jobbfajta tengeralattjáróra lenne szükség, hiszen az akna jelentős része, s az abból nyíló vágatok is víz alatt vannak. De a videók megőrizték a látványt. Mindenki tehet egy rövid virtuális utazást, ha az Ariadne barlangkutató csapat 1999-ben, a bezárás évében készült film beszámolóját megnézi. A felszínről a mélységi szintre mintegy 5 perces lift-út vitt, amit a képen is látható, gatyakorcig érő bödönben állva tehetett meg az utazó. Tériszonyosok számára vízválasztó volt az út, volt akit rögvest vissza kellett húzni a külszínre. A video már az állagmegóvás idején készült, s nem ad képet a mélyítés és vágathajtás nehéz munkájáról.

https://www.youtube.com/watch?v=LjjfeupavJQ

Végleges a lezárás? Bizonyosan nem. A kitermelés technológiáinak mai fejlesztései ma már teljesen automatizált, akár vízalatti müveletekre  is alkalmas berendezések csatasorba állításán munkálkodnak, és az itt található fémek iránti igény – furcsa módon éppen a Zöld Átmenet megkívánta űjabb alkalmazások miatt is – folyamatosan nő. Becslésünk szerint a mai magyar államadósság mintegy harmada lenne fedezhető a kb 13 ezer milliárd forint földalatti értéket magába foglaló ásványvagyon kitermelésével.

A két, egymástól 2 km-re mélyült mélyszinti akna drónról készült képén már csak a lefedés és a kiürített telephely nyomai láthatók. A fotókat Nagy László készítette.