A kormány a múlt heti ülésén meghatározó jelentőségű döntéseket hozott energia- és klímapolitikai kérdésekben, e két területet szoros kapcsolódásuk miatt összefüggéseikben érdemes kezelni.  A részletekről Palkovics László innovációs és technológiai miniszter és Kaderják Péter energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkár nemzetközi sajtótájékoztatón számoltak be január 10-én.

A kormány megvitatta és elfogadta az Éghajlatváltozási Cselekvési Tervet, az éghajlatváltozás Kárpát-medencére gyakorolt hatásáról szóló jelentést, az új Nemzeti Energiastratégiát, és a Nemzeti Energia és Klímatervet.

Mivel minden mindennel összefügg, egy új stratégiai cselekvési terv új kérdéseket  is vet fel.

Elsőként azt, hogy  halad a 2018-ban  már elfogadott hasonló  tárgyú cselekvési terv? Mi lesz  azokkal a lényeges intézkedésekkel, amelyeket abban körvonalazott a kormány – átkerülnek-e az ott körvonalazott feladatok az új dokumentumba?

A szénerőművek leállítása magával vonja a mészkőörlemény termelés drasztikus csökkentését is, mivel ezt az anyagot használják a füstgázok közömbösítésére. Tartalmazza-e a stratégiai terv új felhasználási területek kutatását?

Másrészt viszont eltűnik majd a piacról a reagipsz, ami ugyanennek a közömbösítési folyamatnak a végterméke, és gipszkarton gyártásunk egyik nélkülözhetetlen alapanyaga. Tartalmazza-e a terv a gipszlelőhelyeink beindítandó kutatását a kieső anyag pótlására? Vagy tünjenek el a válaszfalak is?

Végül pedig, ha kiesik a szénalapú energiatermelés, és nő az atomenergia szerepe, akkor az állam előrelép-e az uránérc kutatás területén, vagy elfogadja alaperőműveink teljes import függőségét is?

Mindezek  felvetik  azt az

Forrás: mert.hu

évtizedes távlatokban válasz nélkül maradó kérdést is, hogy foglalkozik-e valaki kormányszinten  ásványvagyonunk, ásványi nyersanyagaink  széles palettájában felmerülő hosszútávú kutatási, ellátási kérdésekkel?  Nem kell-e átgondolni egyúttal ezeket is?