Az már mindennapos, hogy a kőzeteket, korokat, ásványokat összekeverik a sajtómunkások. Ma viszont Archimédesz és Newton fordult meg a sírjában, az MTI által kibocsátott, és az origo.hu oldalán megjelentetett hír kapcsán.
Meglepő hírként tálalta a hírügynökség a Nature cikke nyomán az Antarktisz felmelegedése kapcsán észlelhető fordulatot: a jégolvadás sebességét tulajdonképpen a jégolvadás lassítja. A titok a földrész kiemelkedésében van. Ugyanis a kontinens kőzeteiről gyorsan leolvadt jég hiányzó tömege a kontinens kérgének gyors kiemelkedését okozza (100 év alatt akár 8 métert), s ennek következtében a parti területeiből szárazulat, a vízen úszó parti jégből szárazulati jég lesz. Mivel a jégtakaró vékonyodását a tengereken a meleg sósvizes áramlatok okozzák (a vízen úszó jégtakaró alját nyalogatva el), ezzel tulajdonképpen lelassul, sőt visszafordul a jégolvadási folyamat.
Idáig érthető is a dolog, a hír következő, szó szerint idézett mondatánál viszont megdermedtem: „A nyugat-antarktiszi jégtakaró, amely teljes elolvadása esetén több mint három méterrel növelné a globális tengerszintet, döntő része az óceán fenekén pihen, és a jég súlya tartja odalent.” Azaz, a jég a sósvíz alatt helyezkedik el, súlyánál fogva.
Nos, mindeddig úgy tudtam, hogy a jég kisebb sűrűségű, mint a víz, ezért a víz felszínén úszik. Ékes bizonyítéka ennek, hogy a Titanic nem tengeralattjáró volt, mégis jéghegynek volt képes ütközni, több ezer méteres tengermélységű óceáni medencében.
Ezt a köztudottnak gondolt fizikai tényt rombolta szét most ismereteim tárházában az origo híre. Ellenőriztem az eredetit, a hiba valószínűleg az eredeti angol szöveg meg nem értéséből származik. Ide is elkélne egy olvasószerkesztő, aki az utángyártott hírekből a szarvashibákat kiszedi.
