Mély gazdasági válság van, a vak is látja. A kilábaláshoz források kellenek, bőséggel. Vannak határainkon belül feltáratlan forrásaink, részben természeti erőforrások, de ezek jelentősége nem jut el a döntéshozók tudatáig. Van szakmai szolgálatunk, de a nyilvánosságot kapott információk szerint  még nem foglalkozik a kritikus nyersanyagok kutatásával.  Fussuk együtt végig ezért ezt a maratont, meglévő adataink összegzésével.  hogy köztudottá váljon ásványkincseink értéke, és megszünjön az érckutatások egy évtizede bevezetett zárlata. Segíteni szeretnék a Szolgálatnak, hogy teljesíteni tudja küldetését és szolgálja kutatásaival az ország adófizetőit.

Az EU 2008-ban még 14, jelenleg már 30 különféle stratégiai fontosságú nyersanyagot tart számon, amelyek ellátása az Unión belül jelentős kockázatú. Ebből itthon nagyszámú anyagfajta jelenléte ásványi formában ismert, de ismeretessége elégtelen a kitermelés gazdaságosságának megitéléséhez.Ezeket vesszük sorra a sorozatunkban. Csak egy-két hivatkozást közlünk, a többi hivatkozás ezekben megtalálható.

Miért fontos?

Kevesen gondolnák, hogy nyersanyagként hiánycikk, és stratégiai fontosságú, lévén a  földkéreg egyik leggyakoribb eleme. 2008 óta rendületlenül tartja helyét a hiánylistán. Ára (99.8 % magnézium) fém  formában hozzávetőleg 2000 USD/tonna, de számos más formában is megfordul a piacon. Az egyik legfontosabb aluminium ötvöző anyag, kis sűrűsége és nagy szilárdsága miatt. Egy évtized alatt a személygépkocsikba  beépített magnézium mennyisége négyszeresére nőtt, jelenelg kb 45 kg/autó.  Bár a leggyakoribb ásványaik a különféle színes szilikátok, illetve a dolomit, ércként egyedül a magnezit jön számításba, bár egyre nagyobb mértékben tengervízből illetve Mg tartalmú mélységi vizekből elektrolízissel nyerik ki. A világon kb 1 millió tonna magnéziumot állítanak elő (2018), ennek 80 %-át Kínában, 1-1 %-át az USÁ-ban és Oroszországban, másutt ennél kevesebbet. A magnezit bányászati termelésében szintén Kína az első, mintegy 60 % részaránnyal, a második Törökország (10 %), az EU országokban is jelentős (Ausztria, Szlovákia, Spanyolország), a világtermelés 5-8 % körüli.

Hazai dúsulások

Határainkon belül jelentős a dolomit vagyon, és ennek bányászata, de magnéziumot gazdaságosan nem tudnak ebből előállítani.  Magnezit magmas, üledékes környezetekben  is előfordul. Az alárendelt tömegű ultrabázikus kőzet előfordulásainkban a talk gyakoribb, a magnezit alárendeltebb ,  ipari mértékkel nem minősül kinyerhető nyersanyagnak. Ilyen előfordulások vannak a Nyugat-Mecsekben, a Kőszegi hegységben és a Nyugat-Bükkben. Jelentősebbek lehetnek, de adatokkal alig rendelkezünk az evaporit összleteink magnezit közbetelepüléseiről. Ezekre a gipsz kutatások során bukkantak, a rétegsori leírások jelzik a magnezit jelenlétét, de kutatásokkal nem követték sem a kiterjedésük sem a koncentrációik eloszlását. Ilyen előfordulásokat ismerünk Bükkösd, Nagyvisnyó, Alsótelekes, Perkupa térségében. Mivel ezek az üledékes kőzetek könnyen összetéveszthetők más karbonátos üledékes kőzetekkel, valószínűleg álnév alatt szerepelnek olyan mélyfúrásokban, ahol kémiai elemzéseket nem végeztek.

Különleges, ki nem használt kitermelési lehetőséget jelenthetnek a magas oldott sótartalmú ásványvizek. Marországon több helyről ismerünk keserűvíz-forrásokat. A keserűvizekre jellemző, hogy igen magas Mg-koncentrációval rendelkeznek. A budai keserűvizek szulfátosak, a Kiscelli Agyag Formációban lassan áramló felszínalatti vizekből jöttek létre. A szulfátionok az agyagban jelenlevő pirit bomlásából származhatnak. Buda környéke híres ásványvíz-gazdagságáról, az évszázadok óta ismert hévizeken kívül keserűvíz-forrásokat is felfedeztek a 19. század közepén.

További keserűvíz-előfordulás a nagyigmándi és a szelidi-tavi, valamint Esztergom, Jászkarajenő, Kócs, Szeged, Várpalota, Debrecen területén is találhatunk kevésbé jelentős keserűvíz-forrásokat. A legtöbb oldott anyagot tartalmazó nagyigmándi keserűvízzel az örökifjú ásványvíz királynő, dr. Dobos Irma foglalkozott. A víz  oldott Mg kation -tartalma az I.-es kútban az 5,5 tömeg %-ot is elérte, hasonló értékeket igazoltak a közelmúlt egy diplomaterv keretében végzett mintázások is. A nagyigmándi keserűvíz összetételében a magnézium-szulfát dominál, de a nátrium-szulfát is jelentős mennyiségű. A nagyigmándi vizet korábban gyógyvízként palackozták, de a megemelkedett nitrát tartalom miatt ez a lehetőség megszűnt. Az ipari magnézium kitermelést viszont ez a szennyeződés valószinűleg nem zavarja. A kinyerése ezekből bizonyos egyéb feltételek teljesülése esetén gazdaságos lehet, és technikailag megoldott.