A földtani adatok újraértékelése az egyik legolcsóbb hatékony kutatási segédeszköz a földtudományi szakemberek kezében. Különösen igaz ez olyan adatok esetében, amelyek a ma már rutinnak tekinthető számítógépes térmodellezés előtt születtek.
A recski komplexum néhány eddig fel nem ismert tulajdonságára világított rá az a modellezés, amelyet egy diplomaterv projekt keretében Miklovicz Tamás, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar végzős mérnökhallgatója készített. A munka során Geocad szoftver segítségével építette fel a porfíros rézércesedést hordozó intruziv testek drótvázas modelljét. A geofizikai adatok (Bouger anomália térkép, szeizmikus refrakciós és reflexiós szelvények) illetve a fúrási rétegsorok egy modellbe építésével vizsgálta az intruzív testek lefelé és oldalirányban követhető folytatásának lehetőségét. Munkáját Hartai Éva, Szebényi Géza, Jean-Jaques Roger vezették.
A lefelé folytatás egyik jól azonosítható mélységi kapcsolata a szeizmikus szelvényekben nagysebességű aljzatkőzetként jelentkező, s a gravitációs térképen körvonalazott képződmény, amelyet – kb 3000 m tetőmélységgel – a porfíros intruziókat tépláló nagyobb kiterjedésű diorit? gránit?batolit testnek tételezett fel.
A porfíros intruziók megépített drótvázas modellje a batolit testből kiágazva észak-déli irányultságú. Ennek közvetlen északi folytatásában a 70-es években mért Par76-2 szeizmikus reflexiós szelvényen jelentkeznek olyan szakadások a harmadkor előtti rétegfelületeken, amelyek egyik kézenfekvő értelmezése a porfiros test vonulat elfedett helyzetben való folytatása Mátraderecske felé.
Az értékelés eredményeit a jelölt kiváló eredménnyel védte meg az államvizsga bizottság előtt.
A modell alapján a recski ércesedés elérhető mélységben megismétlődhet a jelenleg ismert vonulat folytatásaként északi irányban.
Kedves döntéshozók! Egy vadonatúj Recsk felfedezése biztosan megérne egy misét – vagy inkább egy mélyfúrást?
A munka részleteiről olvashat az alábbi összefoglalóban.
