Folytatjuk a hazai bányákról szóló sorozatunkat. Most a legnagyobb nemzeti gödörbe fogunk ellátogatni – s ahol már nincs gödör, ott helyette erdő és tó van, őzikék, nyulak szaladgálnak. A cikk Dr. Nagy László orvos, amatőr ásványgyüjtő, barlangász, fotós illetve Prof.emer. Földessy János (az egykori állami OÉÁ vállalat nyersanyag geológusa) közös munkájaként kerül most a honlapra. Nagy László képei a ma már bezárt és rekultivált déli bányarészről a 3. sz főút menti kilátópontról készültek.
A helyet úgy is hívhatnánk, hogy a legnagyobb nemzeti gödör. A lignit előfordulás meg még sokkal nagyobb, hosszabbítsuk meg a gödröt gondolatban úgy 80 km-rel, a másik ismert vége ugyanis Bükkábrányban található. A kettő közötti zónában az lignit vagyon további ötszáz évre lenne elegendő a jelenlegi termelés mellett. A visontai bánya egyébként 1964 óta működik, azaz most 58 éves, a mellé épült, egykor Gararinról elnevezett hőerőmű több blokkja élettartama lejárófélben van, vagy éppen áll.
Miért vastartalékunk a lignit a hosszútávú energia tervekben? Azért, mert itt van a kert végében, a határainkon belül. Mert termelése nem függ időjárási viszonyoktól, mert 7 nap/24 órás termelésre alkalmassá thető. Természetesen a hőerőmű nagy CO2 kibocsátó, mint minden fosszilis energiaforrást használó üzem. Ezt viszont elnyeletéssel, növénytelepítéssel, biomassza helyettesítéssel ellensúlyozni lehet, s erre már több igéretes lépést megvalósítottak. De mint ebből belátható, ennek az alternatívának csak közép- hosszútávú megoldásként lehet jövője. Nem képzelhető el, hogy a hőerőművek üzemét gombnyomásra ki-be kapcsolgassuk.
Az itt látható déli bányaterületre a Gellérthegyet nagyobb faragás nélkül be lehetne csusszantani, valahol közép táján kis filigrán dombocskaként látszana, a 170 m-es átlagmélységű gödörben. A kék gép alatt szorgoskodó kis pöttyök olyan munkagépek, teherautók, amelyeket az útépítés során az utakon is láthatunk.
A széntelepeket a még a valahai NDK-ból 1964-ben az akkori Thorez külfejtésbe érkező meritéklétrás fejtőgépek bányásszák, antik birodalmi lépegető módjára. A gép kisebb filigrán legójátéknak tűnik a távoli képen, de a méreteiről a mellette álló teherautóhoz arányítva képet ad egy közeli portré.
A két bányából, Visontáról és Bükkábrányból évente 4-4 millió tonna, összesen 8 millió tonna lignit került be korábban a Mátra Hőerőműbe. Az országban megtermelt villamos energia 10-14 %-a innen lépett a hálózatba. A lignit gépektől induló szállítószalagokon került a rakodótérre, illetve Bükkábrányból irányvonatokkal Visontára. A két bánya lignitjét a Hőerőmű öt lignit + biomassza tüzelésre alkalmas blokkja fogadhatja, két gázturbina egységgel, és növekvő napelemfarmmal kiegészítve, összesen 950 MW kapacitással. Az ötből hosszú évek óta csak két-három lignit tüzelésű blokk működik folyamatosan.
A meddő kőzetanyagot (ami a szén mennyiségének többszöröse) a fejtési gödör már kitermelt peremére szállítják, és fokozatosan rekultiválják. A következő képen a nyugati bánya helyén kialakított tó és erdő légifelvétele látható. Korábbi vitákban előfordult a „nem akarunk holdbéli tájat” mondat. Nos – Visontán így néz ki a Hold.
Sokan gyanúsan néznek az erőmű hűtőtornyaira is. Ezekbe alulról be lehet lépni, ebben – a kazán víz hűtése mellett – ártalmatlanítják – kéntelenítik – a kilépő füstgázt, s a csapdázott kénből reagipsz, ebből pedig gipszkarton készül. A toronyból kilépő fehér felhő vízgőz, a füstgáz komponenseket elektrosztatikus leválasztók kiszűrik .
Hirtelen fény derült rá, hogy hosszútávon szükség lesz a lignitre.. Mi lehet a fedezete a további korszerűsítéseknek? Például a hatalmas mennyiségben lerakott pernye, ami kiváló szigetelőanyagnak, mesterséges zeolitnak, geopolimernek feldolgozható. De lehet fedezet a meddő pernye mikroelemtartalma, melyre szórványos adataink már vannak.
Bármikor bejöhet… Ez a régi hirdetésszöveg jutott eszembe, amikor a lignitről való elképzelések gyökeres irányváltását éltük át. Vigyázzunk tehát, hová lépünk éppen nem használt nyersanyagkincsünk bármelyik más előfordulásán is. Holnap szükség lehet rá…
Fotók: 1. és 3. ábra: Nagy László, 2. ábra: Lénárt László, 4. ábra: mert.hu
