Tizenvalahány éve lehetett, amikor egy jóeszű geológus hallgató – akkor úttörőként, elsők között – elhatározta, hogy egy második diplomát is szerez Miskolcon, és párhuzamosan hallgatta, majd sikerrel elvégezte a geográfus szakot, oklevelet szerzett. Én az iparból frissen érkezett oktatóként szinte vele egy időben érkeztem a tanszékre. Ma, egy fél emberöltővel később itt ülünk egymással szemben, rövid számvetést készítve az elmúlt idők történéseiről.

Engem egy vulkánokat bemutató nagyszerű természetfilm vonzott erre a pályára ötven éve. Azóta a földtannal foglalkozom, bár aktív vulkánt tanulmányozni azóta sem volt még alkalmam. Téged mi hozott a Földdel kapcsolatos tudományok világába?

Már általános iskolás koromban is nagyon sokat túráztam a természetben. Az akkori technika tanárom, Halász Feri bácsi sok természetjáró kirándulást szervezett. Már ekkor éreztem, hogy valamilyen természettel kapcsolatos dologgal szeretnék a jövőben foglalkozni.

Emlékszel még a geográfus éveidre? Melyik képzettséged működik jobban ma a gyakorlatban: a geográfus vagy a mérnök? 

Tekintettel arra, hogy a földrajz a második szakom volt, így csupán a szükséges minimumot töltöttem a földrajzos berkekben. Ezekből az évekből leginkább Hevesi Attila professzor úr előadásai, tanulmányi kirándulásai maradtak meg bennem. Ő valami olyan csodálatos tudással rendelkezik (legyen szó természetről, irodalomról, borokról vagy bármiről), ami a mai napig lenyűgöz engem. Egy példa, hogy tőle hallottam először – már negyedéves geológus hallgatóként – a vulkáni kiömlési kőzetek oszlopos formában történő megszilárdulásának okairól. Más geológus témákban is sokat tanultam a geográfus szakon Attilától.

A mai munkám során egy kőbányász cég bányászati, kereskedelmi vonalát vezetem. Szerencsére az árajánlatok és nagy infrastrukturális projektek mellett a földtani kutatásokkal is foglalkozom. A kérdésre tehát a válasz az, hogy a geológusi, mérnöki tapasztalat nagyobb súllyal nyom a latba, de a geográfus ismeretek is fontosak.

Földrajzot még csak tanult sok középiskolás, de a műszaki földtudományok valami egyedülálló csodabogár a mérnöki szakokon. Mit kell tanulnia egy műszaki földtudományi szakembernek?

Amikor az egyetemen végeztem a műszaki földtudományi szak éveit, akkor nagyon szerteágazó oktatást kaptunk. Természetesen szükséges volt a mérnöki alapozó matematikai, geometriai tanulmány, de sok egyéb tantárgyat is tanulni kellett.  Ezzel nem is lett volna probléma, de azt gondolom, hogy pl. két félév elektrotechnika vagy a mechanika, a statisztika, a fizikai kémia vagy egyéb hasonló tárgyak esetében is meg kellene találni azokat a folyamatokat, amelyek mentén azok összekapcsolhatóak lennének a tanult szakmával. A felsoroltak mindegyike kapcsolódik valamilyen szinten a földtudományokhoz, azonban sok-sok félév telt el úgy, hogy bármilyen gyakorlati kapcsolódó összefüggés merült volna fel. Jelenleg sokkal jobb a helyzet és a mai fiatalok már a tanult szakmához jobban, koncentráltabban strukturált képzést kapnak. Természetesen az első félévek most is alapozással telnek, de már a legelső félévtől tanulnak földtudományi tárgyakat.

Én messziről érkeztem a Miskolci Egyetemre, nem Miskolc volt az eredeti Alma Materem. Ami itt először megkapott, az az élő és mindennap használt évszázados diákhagyomány volt. Te ünnepelt Cantus voltál, és vagy mindmáig. Hol énekelnek manapság érces hangú amatőr baritonok az egyetemen?

Köszönöm az elismerő szavakat. Azt mondják, hogy a diákhagyományok féltése egyidős a diákhagyományokkal. Ebből fakadóan (és ismerve a mai fiatalokat) azt gondolom, hogy a selmeci hagyományok ma is élnek és virágoznak az egyetemen. Sok jó lelkű és jó hangú hallgató van, akikkel én is időnként találkozok szakestélyeken vagy éppen Selmecbányán, ahol sorra elhangzanak több száz éve nemzedékről nemzedékre átadott dalaink.

A mellékelt képet találtam az interneten – emlékeztet ez téged valamire?

Igen. A csille valaha a bányászatban legtöbbször használt szállítóeszköz volt, mára egy jelkép.  2006-ban szerveztünk hallgató társaimmal egy gyalogos csilletolást Miskolcról Selmecbányára. Ez természetesen nem volt előzmény nélküli, hiszen már korábban Sopronba és Dunaújvárosba is toltak elődeink egy-egy csillét. Egyfajta többnapos szakmai zarándoklat az ilyen esemény.

A diplomaszerzés után belekóstoltál a fiatal tudósjelöltek életébe, és végül őslénytanból írtál sikeres doktori értekezést?  Mit mondhat egy mérnöknek egysejtű tengeri lények évmilliós fejlődéstörténete?

Az általam tanulmányozott Nummuliteszek tengeri óriás egysejtűek[KB1] . Tanulmányozásuk segíti az akkori időbeosztás további tagolását, de a vélt tartalommal ellentétben a doktori disszertációmban nem pusztán klasszikus őslény tipológiai témák szerepeltek. Elég nagy részt tett ki a biometria és populáció statisztika és sok tézisem  rétegtani témájú volt. A doktori oklevelem „földtudományi” PhD-ről szól, nem is volt elvárás a feltétlen mérnöki relevancia. Az őslénytani téma, amivel hosszú éveken keresztül foglalkoztam Less György professzor úr mentoráltjaként, igazából rendkívül izgalmas terület. Itt is (természetesen a klasszikus feldolgozási és meghatározási feladatokon túl) az összefüggésekre és az őslénytani vizsgálati eredmények gyakorlati alkalmazására koncentráltunk. Egyébiránt a mérnöki szakon nem is engedélyezték az őslénytani témájú szakdolgozatot, így ott a répáshutai paleokarszt térképezés szépségeiről írtam, amelynek eredményei be is kerültek a Bükk hegység földtani térképébe.

Viszont, hogy a kérdésre érdemben is válaszoljak, ha egy mérnök alagutat tervez vagy a Kopaszi gáton egy 120 méter magas felhőkarcolónak az alapozását készíti elő, esetleg egy vasúti pályaszerkezet rekonstrukcióján dolgozik, és ezek földtani környezetében, a földművekben ősmaradványok is vannak, akkor jó, ha van azokról bővebb ismeretanyaga. Máskülönben, kőbányászként (zúzottkő gyártóként) a legcélszerűbb kerülni az őslénytartalmú rétegeket, ott ezért a tudásért nem jár bónusz pont.

Mégse lettél tudós, hanem mára a hazai kőbányászat egyik stratégiai vezetője, aki a hazai autópályák és vasúti pályák építőanyagának előállítását szervezi és tervezi?  Mi késztetett erre az újabb éles kanyarvételre?

A geológus diploma megszerzését követően (miután az akkori PhD elosztórendszerben éppen nem jutott a Földtan Tanszéknek doktoranduszi hely) munkát kerestem. Első munkahelyem a Környezetvédelmi Felügyelőség volt, ahol 11 hónapig dolgoztam.  A Felügyelőségen olyan komoly szakmai tudásra tettem szert, amiből azóta is élni tudok. Elsősorban jogi, hatósági területen szereztem kitűnő tapasztalatot. Ezután visszatértem a doktori iskolába.

Sajnos már ebben az időszakban is az volt a jellemző, hogy csak tudósként megélni alig lehetséges. Ez azt követően sem változott, hogy befejeztem a doktori iskolát. Ekkor kutatói ösztöndíjas lettem először 2 hónapig Rómában, majd fél évig Brüsszelben, a Euromines nevű bányászati szervezetnél, mely utóbbi mind az angol nyelvhasználatomnak, mind az EU jog- és intézményrendszer megismerésének jót tett. Jelenlegi munkahelyemen éppen 10 éve dolgozom, és ezen idő alatt végigjártam a ranglétrát. Jelenleg a bányászati tervezési és a kereskedelmi ügyeket vezetem a cégen belül, de környezetvédelmi megbízotti feladatokat is ellátok. A kérdésre röviden azzal válaszolnék, hogy a pályám során két szeretett terület alakult ki: a geológia és a bányászat. Ez utóbbiban kaptam komoly lehetőséget az élettől, de természetesen nem szakadtam el a geológiától sem, csak most az őslények helyett a vulkáni képződményeken vannak a hangsúlyok. Természetesen részt veszek, időnként irányítok belső, nyersanyag földtani kutatásokat is a munkám során. Oktatok az egyetemen óraadóként. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy dolgozhatok a magyar bányászat felvirágoztatásáért.

Osztunk, szorzunk, összeadunk – végül mi az egyenleg?  Megérte a tanulásba, egyetembe fektetni pénzt és időt? Meg lehet élni a műszaki földtudományi mérnöki pályán?

Én még soha életemben nem osztottam és szoroztam annak érdekében, hogy a pályafutásomba fektetett idő- és energia-befektetés megtérülését kiszámoljam. Azt gondolom erről, hogy nincsenek jó vagy rossz döntések, csak döntések vannak. Még akkor is, ha pillanatnyilag nem látjuk annak értelmét, hasznát, később kiderülhet, hogy semmi sem történik véletlenül. A műszaki földtudományi mérnöki pályán bányamérnökként, geológusként, geofizikusként, technológusként meg lehet élni, de mindig hasznos, ha az embernek vannak más irányú tapasztalatai is (esetemben földrajz, hatósági és külföldi tapasztalatok). A mai fiatalok előtt nyitva áll az egész világ, így nem várom, hogy elhelyezkedési problémáik legyenek, bár sokszor a munkahely határokon kívül várja. Inkább a hazai szakma (nem csak a miénk) jobb megbecsülésére kellene felhívni a figyelmet és itthon tartani az igazán nagy koponyákat. A jelenlegi és a következő évek egyébiránt munkaerőhiányról fognak szólni. A saját szakmámban mind mérnöki, mind fizikai állományban is érezhető már, hogy alig találunk megfelelő kollégákat. Nem véletlen az sem, hogy bekapcsolódtunk a duális képzésbe. A műszaki földtudományi mérnöki pálya határterület, tudomány, szakma együtt. Néha tisztább és „pályaképesebb” lenne”, ha valaki inkább a földtudományok/geológia vagy inkább a műszaki/mérnöki területen szerezne nagyobb tudást, de az élet ma sokszor azt igényli, hogy a tudományból és a mérnökségből is egyaránt  legyen gyakorlati és elméleti ismeret a végzős hallgató fejében.

Köszönöm a beszélgetést!

Földessy János

Dr. Kertész Botond
Született: Budapest, 1977.XI.27.

Műszaki Földtudományi diplomát szerzett geológus mérnökként 2001-ben. Geográfus diplomát szerzett a Miskolci Egyetemen 2002-ben. PhD fokozatot nyert 2008-ban. 2007 óta dolgozik a Colas Északkő Kft.-nél, amely az ország egyik legnagyobb kőzúzalék termelője. Jelenleg a vállalat bányászati-stratégiai vezetője. Két gyermek édesapja.