Második nyaramra kisért el idén a föld élménye, a Miskolci Egyetem talajtani táborába. Nekem a földtudomány a szabadság, a kutatás kalandja, a mérés izgalma, és sokszor a kudarc próbája. Gimis diákként nagyon keveset hallunk róla, bár mindennapi életünk alapjait fogja össze etz a fogalom.

Ha belenézünk ebbe a kaleidoszkópba, mit látunk?  Ez maga földfelszín, amin élünk, a levegő amit belélegzünk, a víz amit megiszunk, a tárgyak, épületek, és minden amit ember alkotott. Mindhez szükség van a földtudományra,  azon tudományok és szakmák csoportjára amely a teljes élettelen környezettel foglalkozik. (A földtörténeti időben pedig az élő környezetunk ősi alapjaival). A klasszikus alaptudoményok olvasztótégelyeiben a fizika, kémia, matematika, földrajz,  biológia és gazdaságtan  egyesül azért, hogy jobban értsük azt ami körülvesz minket. Ezáltal eltűnik a monotonitás, nincs két ugyanolyan nap az „irodában”, a munka java terepen zajlik, minden egyes nap új kihívásokkal kell megküzdeni.

Mivel a világunk hatalmas és sokszínű, ezért a földtudományoknak is ugyanolyan színeseknek kell lenniük: geológia, geofizika, geoinformatika, őslénytan, nyersanyagkutatás, környezettan, hulladékfeldolgozás… és még sokszor ennyi ágazat foglalkozik azzal, hogy megfejtsék a világunk működését, és ez által mi is hozzájussunk annak kincseihez.

És persze, sokszor nincs iroda, szerencsére! Itt sokszor egyedül megy neki az ember a természetnek egy ásóval vagy geológus-kalapáccsal, és maga keresi meg a természetben a válaszokat. Vagy mostanában drónokkal és kamerákkal, de a lényeg változatlan: itt mindennek az alapja az, hogy a terepen, magunk nézzük meg ami érdekel minket. Minden helyzet más és más kalandokra hív, hisz a föld alaptulajdonsága, a szivárványt simán lenyomó sokszínűség, ebben érződik a legjobban

A föld az, ami összehoz a táborban minket,  bolygónk a Föld szeretete felé, valamint a vágy, hogy elinduljunk, és felfedezzük lépésenként magunknak.

Gyenes Iván
Herman Ottó Gimnázium, Miskolc 10. o