Az első olyan hallgató volt, aki részt vett azon a speciális kurzuson, amelyen a tarokk kártyajáték elemeire oktattam az arra vállalkozókat. Végül sohasem kártyáztunk együtt – egyre távolabb vitte Miskolctól a szakmai életút – a magyar lignit bányászat bányatervezési és -fejlesztési osztályáig.

Ha jól emlékszem, Tiszapalkonya szülötte vagy. Mi vezérel egy kislányt a Tisza-menti településről a földtudományok irányába?

A válasz elég összetett. Későn érő típusként 14 évesen még nem tudtam, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Alapvetően reál beállítottságú vagyok, a felvételi tájékoztató böngészése közben derült ki számomra, hogy azok a tárgyak, amiket az általános iskolában szívesen tanultam (matematika, rajz, földrajz) a mérnöki pályához kapcsolódnak. A középiskolát is ennek megfelelően választottam. Érettségi után tanulmányaimat először Debrecenben folytattam településmérnöki szakon. Ott nem találtam meg a számomra fontos kihívásokat, és az első diplomám megszerzése után felvételiztem és maximális pontszámmal felvételt nyertem a Miskolci Egyetem műszaki földtudományi szakára.

Földtudományból is sokféle van, Debrecenben a desztiláltabb változatot, Miskolcon az alkalmazott mesterségeket lehet ezekből tanulni? Te itt is, ott is tanultál, végzettségeidre illik a címben is szereplő triplamérnök titulus.  Melyik ragadott meg jobban?

Szerencsére mind a két egyetemről jelen van még az életemben egy maréknyi ember. Mély barátságokat kötöttem Debrecenben, de a szívem mégis inkább Miskolchoz húz, ott találtam meg azt a szakmai kihívást, azt a kollektívát, ami elvarázsolt, ezáltal magába szippantott. A szakmai tárgyak tanulása során elsajátított ismeretek újabb és újabb kérdéseket ébresztettek bennem, és ahogyan bővült a szakmai tudásom úgy konkretizálódott a jövőképem is, ami egyértelműen a geológiához volt köthető.

Meg kell még említenem, hogy igazi „örökmozgó” vagyok, és az egyetemi, kari életbe is szervesen bekapcsolódtam, szinte nem volt olyan rendezvény, amin szervezőként vagy résztvevőként ne vettem volna részt. Talán a Nemzetközi Bányász Kohász diákszövetség (IFMMS) diákheteit említhetném, amiknek köszönhetően számos barátra tettem szert mind a magyarországi testvérkarok hallgatói, mind a külföldi diákok köréből.

Nem voltak riasztók a matek, ábrázoló geometria és a valószínűség számítás, a miskolci mérnökkarok mumustárgyai?

Ezek a tárgyak nekem soha sem voltak mostohák. Már a középiskolában komolyan foglalkoztunk a matematika, mechanika, statika, ábrázoló geometria, műszaki rajz tárgyakkal. Debrecenben is a szak gerincét az építészmérnöki tárgyak adták. Ezért mire Miskolcon újra hallgattam a kérdéses tárgyakat pár félév felmentést is kaptam a korábbi tanulmányaimnak köszönhetően. Hozzá kell még tennem, hogy volt időszak, amikor matematika tanár vagy ábrázoló geometria tanár szerettem volna lenni.

Az egyetemről Brüsszelbe is kijutottál gyakornoki munkára. Mesélnél erről az időről? 

Előtte már éltem 2 évet Au-Pair-ként külföldön, de ez volt az első alkalom, amikor teljesen magamra utalva kaptam ízelítőt arról, hogy milyen is lehet a nagybetűs munkával töltött hétköznapi élet külföldön. 2007 év első felét töltöttem Brüsszelben az EUROMINES-nál gyakornokként. Itt megismerkedtem a bányászatot, kohászatot érintő EU-s jogszabályokkal, jogszabály alkotás folyamatával, hogy azokat hogyan kell „emészthető formában” tálalni a tagok számára. Kismértékben bepillanthattam az Európai Parlament működésébe, az ágazati párbeszéd bizottság EU-s tevékenységébe. A kollégák messzemenően segítőkészek voltak. A hétvégéimet hol Brüsszel, hol az ország más történelmi városainak a felfedezésével, hol a monsi egyetem hallgatóinak a társaságában töltöttem. Életem egyik meghatározó féléve volt.

Ahogy a Facebook-on böngésztem a rólad szóló adatokat, sok olyan képre bukkantam, ahol sielsz, raftingolsz vagy éppen hegyet mászol. Természetszeretet és bányászat hogyan fér össze egymással?

Nagyon jó barátságban vannak egymással. A természetet járva a laikusokkal szemben meg van az az előnyöm, hogy ha valami érdekes képződményt látok, akkor annak a kialakulásáról van némi fogalmam, és a társaságomban lévő emberekben felmerülő geológiai jellegű kérdéseket jó eséllyel meg is tudom válaszolni. Sokszor mondták már, hogy „tök jó, hogy én ilyen dolgokat tudok”, mert így más megvilágítást kaphatnak egyes dolgok.

Többek között a lignit bányászat közép-, és hosszútávú terveinek kidolgozásában veszel részt. Van közép- illetve hosszútávú jövője a lignit bányászatnak? A közvélemény számára az energia a konnektornál kezdődik…

Egyértelműen van. Az a baj, hogy sokan nem látják, energiát kell termelni ahhoz valahol, hogy a villanyt felkapcsolva a lakásunkban világosság legyen, hogy bekapcsoljon a gázfűtés, és még sorolhatnám a példákat. Az ország energia hordozókból import függő, a függést csökkentő  hazai lignit alapú energiát még hosszú évtizedekig nem nélkülözhetjük.

A bányászat során a már leművelt, külszíni bányászatnál visszatöltött területeken vadregényes táj alakul ki, s olyan intenzitással tér vissza az erdei élet, ami egyedszámát és fajgazdagságát tekintve a bányászat előtt nem volt tapasztalható.

A lignitbányászat köztudottan nem a legromantikusabb tevékenységek közé tartozik. A Mátra- és Bükkalján Veled együtt több kedves és vonzó hölgyet ismerek, aki megbecsült törzstagja az ottani műszaki csapatnak. Nem zavaró a sok szénpor?

Az én munkaköröm döntően irodai jellegű, szinte napi 8 órát töltök a monitor mögött és AutoCAD Civil 3D program segítségével tervezek.  Persze elengedhetetlen a bánya és a bánya környékének megfelelő ismerete, ezért a kollégáimmal rendszeresen bányajárást tartunk. A munkám sokrétű.  Ez alatt nem csak a közép- és hosszú távú tervek, műszaki üzemeltetési tervek elkészítését értem, hanem, hogy a tervekhez kapcsolódó vonalas létesítmények (patak, út, vasút, elektromos vezeték) áthelyezéséhez kapcsolódó előzetes tanulmánytervek elkészítése is része a feladataimnak. Továbbá a tájrendezéssel kapcsolatos feladatok, és a bányászat előrehaladása miatt szükségesé vált ingatlanvásárlást megelőző mérnöki feladatok is a munkám részét képezik. Az előbb említettek tükrében viccesen szólva szénporral maximum akkor találkozom, ha átmegyek ebédelni, mivel az étterem az erőműves széntér mellett helyezkedik el.

Több, mint egy évtizede Gyöngyösön laksz. Mit ad egy kisváros egy fiatal értelmiséginek?

Kb. 30 000 fős kisvárosról beszélünk. Idekerülve furcsa volt megszokni, hogy szinte mindenki ismer mindenkit, ezért olyan, mint egy „nagy falu” csak fejlettebb infrastruktúrával. A tavasz beköszöntével elkezdődnek a városi szintű programok is, ami az ősszel megrendezésre kerülő szüreti napokkal záródnak. Ilyenkor felbolydul a város, bezzeg a téli időszakban a sötétség beállta után már szinte nem lehet emberekkel találkozni az utakon. Ezt nehéz volt megszokni. A Mátra közelsége viszont tavasztól őszig számos lehetőséget biztosít a kikapcsolódásra.

Három diploma és évtizednyi munkatapasztalat alapján mit üzennél a most pályát keresőknek – vágjanak bele?

Mindenféleképpen. Én nem bántam meg semmit, és úgy látom, hogy az iparnak folyamatosan szüksége van jó szakemberekre.

Köszönöm a beszélgetést!

Földessy János

Bári Enikő
Született: 1977.06.10.

-Településmérnök diplomát szerzett 1999-ben a KLTE-en, Debrecenben.
-Műszaki Földtudományi mérnökként geológus lett Miskolcon 2006-ban.
-Bányamérnöki diplomát szerzett Miskolcon 2008-ban.
-2007- óta a Mátrai Erőmű ZRT-ben bányamérnök.