A következőekben olyan kutatási munkák rövid összefoglalását fogjuk ismertetni, amelyek az elmúlt tíz év során –nagyrészt diplomatervek, szakdolgozatok, diákköri dolgozatok keretében egyeteimeinken folytak,  s ebből olyan eredmények születtek, amelyek érdemesek lennének további vizsgálatokra. Az összefoglaló mellett megadjuk a teljes mű és a szerző elérhetőségét is. A sorozat reflektorfénybe helyezi azt a széleskörű lehetőséget, amit ezek az anyagok jelentenek, s egyben rávilágít arra a jelentős elmaradottságra, amelybe a szakmáink a  hasonló anyagok állami szintű kutatásának szinte teljes hiánya miatt az ország földtana és kitermelő ipara több nyersanyag esetében került.

2010-ben  “fortyogtak”  a kutatások az északi régióban – folyt a fúrási program Rudabányán, és egyúttal munkák zajlottak Gyöngyösorosziban is. A Mátra klasszikus lelőhelyét éppen bezárás érdekében nyitották meg,  s a Rotaqua KFT ezt kihasználva a lelőhely földalatti folytatására kért és kapott kutatási engedélyt. Fiatal fiú-lány csapat végezte a munkát a szakmai öreg rókái iránymutatásával. Érdekes eredmények születtek, amelyek előremutatóak is lennének, ha közben a kutatási engedélyezés rendkivül előnytelen hatósági változásai nem következtek volna be.  Így ma (még mindig) egy félig ismert torzón dolgoznak a bányabezárók, túl a 40 milliárd forint elköltésén, ahelyett, hogy hasonló méretű forrásokból a lelőhely újraélesztése megtörténhetett volna. A fiú-lány csapat pedig szétszéledt, s a vagy a szakmát hagyta el, vagy az országot, mint a most bemutatandó tanulmány szerzője is.

Elsőként Paprika Dóra (MSc ELTE, 2010) eredményeit mutatom be. Munkájának célja a gyöngyösoroszi Altáróban tapasztalt kőzetátalakulások és ércképződési folyamatok vizsgálata, e folyamatok pontosabb megismerése volt. témavezetője Molnár Ferenc.  Ő ma már Dr. Paprika, fokozatát a dél-afrikai Johannesburg egyetemén szerezte, jelenleg ott él és  dolgozik posztdok kutatóként.

Munkája során felújította a múlt században gyökerező ismereteket a Mátra ércesedéséről. A bádeni vulkanizmus piroxénandezit sorozatában jelentkeznek az ércesedéshez kapcsolódó kőzetátalakulások. Megfigyelései során bebizonyosodott, hogy egy adulár-szericit típusú (alacsony szulfidizációs fokú,  korábban káli-metaszomatózisként ismert) epitermális ércesedés jellemzi a területet. A repedésekben cirkuláló, feláramló fluidumok a kőzetalkotó plagioklászokból képződött hidrotermális eredetű káliföldpátos zónákat hoztak létre, míg a leáramlási zónánál a propilites átalakulás alakult ki. A rendszerben egy késői savasabb fluidum a szericites-illites átalakulási öveket hozott létre, melyek a telérekhez közel találhatók.

Meglepő új eredmények a paleo-hőmérséklet mérései során születtek. Vizsgálatai szerint az ércek kiválása több ütemben történt. A telérek képződési hőmérséklet adatai alapján 190 ^oC-ról 215 ^oC-ra, északi irányban  növekedő  hőmérséklet rajzolódott ki. A másodlagos zárványok felforrásról tanúskodtak, melynek átlagos hőmérséklete 200-230^oC körüli lehetett. A paleomélység adatok szerint az északi rész mélyebben (400-600 m) helyezkedhetett el, de a másodlagos zárványok már 100-200 m-es emelkedésről, vagyis lepusztulásról tanúskodtak. Ezek a megfigyelések azt támasztják alá, hogy Gyöngyösoroszi nem az ércesedés centruma, jóval inkább a tőle északra fekvő területek – pl. Mátraszentimre (?) kerülhet szóba. A kérdés közel sincs lezárva, mint azt majd a folytatásban is bemutatandó további eredmények mutatják.

Aki a Dóra által közölt  adatok között tovább szeretne búvárkodni, olvashatja teljes  értekezését az alábbi linkre kattintva:

https://drive.google.com/file/d/1CfMsw52Y1A8Xz3rhuV0lIxFB5kML9xWn/view?usp=sharing