Bányászat és földtan nélkül nem beszélhetünk Magyarország jövőjéről.
A sajtóközleményt saját megjegyzéseimmel bontottam szét fontos megállapításokra, amelyekhez (dőlt betűs szakaszokban) a saját véleményemet tette hozzá. Az eredmény:
Nagyszerű eseménnyel ünnepelte a Föld Napját a Miskolci Egyetem. Stratégiai szintű együttműködésről kötött megállapodást pénteken a Miskolci Egyetem és a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH). Az együttműködés célja, hogy a bányászati és földtani szakemberek utánpótlása hosszútávon biztosítva legyen. A dokumentumot Dr. Biró Marcell, az SZTFH elnöke, Dr. Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora, valamint Dr. Varga Judit igazságügyi miniszter, az egyetem kuratóriumi elnöke látta el kézjegyével.
A szakma bizonyosan egyöntetűen üdvözli a megállapodást, hiszen ez nagyon fontos lépés nemcsak a nyersanyag kitermeléssel foglalkozó ágazatok, hanem a nemzetgazdaság számára is. Szükséges, de nem elégséges, hiszen még mindig nincs ásványvagyon stratégiája az országunknak, így nincs a diákok felé bemutatható hosszútávú jövőképe sem, miközben import nyersanyagforrásainkat általunk nem befolyásolható globális folyamatok veszélyeztetik.
Az aláírási ceremóniát megelőzően az SZTFH elnöke arról beszélt, hogy a bányászati és földtani ágazatok összetartó, régre nyúló szép tradíciókkal és rendkívül gazdag kultúrával bíró hivatások.
Jelentős tényt említett az elnök úr, amit azzal lehet kiegészíteni, hogy nemcsak szép tradiciókkal bíró hivatásokról van szó, hanem a modern iparstruktúra olyan – más országokban sokkal fejlettebb, kozmikus határokat ostromló ágazatáról, amelynek itthoni fejlődés történetéből számos terület az elmúlt 20-30 év szinte kiesett. A mai nyersanyag ipar nem (csak) a lápi mészről és kavicsról szól (amelyek szerepelnek az ásványvagyon nyilvántartásunkban), hanem öko-ásványokról, ritkaföldfémekről, és aa hazai akkumulátor fémek eddig fel nem tárt lehetőségeiről is (amelyek nem szerepelnek az ásványvagyon nyilvántartsáunkban). Most ezt a hátrányt kell – az említett kényszerítő globális folyamatok fenyegetése alatt – szélsebességgel bepótolni.
Mint mondta, a magyar föld méhének kincsei közel tíz ezer család számára biztosítanak munkát és megélhetést, míg a kitermelt és feldolgozott nyersanyagok fontos alapanyagként szolgálnak a hazai építőipar számára.
A föld méhének kincsei fogalom hangzásában barokkos, kissé Mária Teréziára tekint vissza, a mondat másik fele viszont arra utal, hogy a bányászatot a mai iparpolitika elsősorban a hazai épitőipar kiszolgálójaként tartja számon. Miközben ez a tömegmérleget tekintve igaz, ez a kép nem foglalja magába azokat a kritikus nyersanyagokat, amelyek hazai forrásait a földtani és technológiai alapkutatás az elmúlt évtizedekben feltárta, de a a magyar ipari nyersanyagkutatás ezekre nem terjedt ki. Ezek jobb megismerésével gyökeres gazdasági fordulatot lehet elérni a hátrányos helyzetű régiókban, például Borsod-Abaúj- Zemplén megyében, Baranyában
Évszázados történetünk, felbecsülhetetlen gyakorlati tapasztalatunk és a Kárpát-medence egészét felölelő földtudományi adatvagyonunk egyértelmű utat mutat a jövőbe is.
A földtudományi-.bányászati adatvagyon sajátos fajtáját, a mélyfúrási mintaraktárakat a továbblépés alapjainak kell tekinteni. Ennek szélesebb, és kevesebb bürokratikus illetve pénzügyi feltételhez kötött hozzáférése révén lehet a fenti kutatás-fejlesztési irány első fontos lépését megtenni.
Az intézmények közötti együttműködéssel kapcsolatban kifejtette, annak érdekében, hogy hazánk a bányászat területén is visszaszerezze és megerősítse nemzeti önállóságát, elengedhetetlenül fontos, hogy a bányászati és földtani szakemberek magas szintű utánpótlása biztosított legyen a jövőben is.
Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy képzésünk megfelelő, de a szakmáink által kínált karrier lehetőségek messze nem. Ezért találunk ma itthon végzett magyar mérnököket és földtudományi szakembereket a világ minden pontján, Új Zélandtól Dél-Afrikán keresztül Norvégiáig, miközben a hazai üres poziciókra hosszú ideig nem lehet jelentkezőt találni. A stratégiai tervezés egyik alapvetése az lenne, hogy a hazai életpálya lehetőségeket megteremtsük, s erre a legtehetségesebb fiataljainkat nyugodt lelkiismerettel irányíthassuk.
Biró Marcell rámutatott, hogy a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága ennek szellemében támogatja azokat a hiánypótló oktatási együttműködéseket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a tehetséges fiatalok minél nagyobb számban kapcsolódhassanak be az országépítő munkába. Mint fogalmazott: „megfelelő utánpótlás nélkül ugyanis nem beszélhetünk a bányászat és a földtan jövőjéről, bányászat és földtan nélkül pedig nem beszélhetünk Magyarország jövőjéről.”
Az elnök úr utolsó idézett mondata alapvető, csupán az első része (utánpótlás) és a második része (jövő) közé kell beiktatni a Hatóság, sőt mi több, a kormányzat részéről elvégzendő feladatokat. Bizonyos vagyok abban, nemhogy támogatást nem igényelne ez az ágazat, hanem a kutatás-fejlesztésbe, az átlátható jogrrendbe, a stabil adózási feltételekbe, és a regionális fejlesztésekbe való bekapcsolásba befektetett forintokat megsokszorozva fizetné vissza, így az adófizetőknek is megéri, nem újabb teher, hanem lehetséges nemzeti jövedelem.
