Megszüntetnék a hatóságot a minapi hír szerint (1277/2026. (VIII.31.) Kormányhatározat). A politikusaink hézagos reál ismereteire jellemző, hogy egykor a nyersanyag kitermelést is ide sorolták, gondolom, a bányajáradék miatt. Mire azonban két-három év alatt a hatóság megtalálta volna önmagát és szakmai feladatait, belengették neki a megszünés veszélyét, ami köztudottan a halála minden jövőképet igénylő, távlatokra kiterjedő gondolkodásnak.

Szinte lehetetlen a bányászat és a hozzáragadt földtani kutatás helyét és sorsát a magyar államigazgatásban követni az elmúlt évtizedekben. Különféle zugokba és helyekre csapták oda, nota bene volt még a katasztrófa védelem alá is tartozó néhány területi egység valamikor. A hierarchiában pedig egyre mélyebbre süllyedt, a valahai miniszteri szintről a helyettes államtitkár alá tartozásig.

Sajnos a magyar középiskolákban a nyersanyaggal való foglalkozás Jókai Mór Fekete gyémántok regényével befejeződik, miszerint ez csúnya, piszkos és izzadós proli foglalatosság a bányamécses félhomályában. A politikusaink nagy része szerintem meg van győződve arról, hogy a születendő akkumulátor gyárainkba a lítiumot a gólya hozza.

Félreértés ne legyen, temetni jöttem az SZTFH-t, nem dicsérni. Itt társbérletben volt a szakmánk a szerencsejátékosokkal és a dohányosokkal. Eléggé lehangoló helyzet, de mégiscsak valami. Volt egyfajta bányakapitányság, néhány jólelkű igazgató, valamiféle kutatási elképzelés, és némi ígéret pénzre, meg szuperkacifántos engedélyeztetési procedurák a múlt századból.

De ha ez nincs, semmi sincs. Valamit úgy megszüntetni, hogy a működő részeknek nem teremtenek előre új befogadó helyet, kapitális felelőtlenség. Működő szervezetet elképzelni és felépíteni nem két perc, élni és működni viszont addig is kell.

Javaslom ezért:

• Hozzák létre először az utód szervezetünket (pl a Magyar Ásványvagyon Ügynökséget),
• fogalmazzuk meg közösen a stratégiai célt,
• ehhez rendeljék hozzá és nyissák meg a költségvetési forrást, és
• ezután kezdjék meg a meglévő struktúra lebontását, a szervezetek átcimkézését és átköltöztetését.

Ezen a döntésen közös nemzeti vagyonunk, ásványkincsünk távlati jövője múlhat.