Ásványvagyon stratégia és hazai kitermelő ipar – “Az EU szükségleteire fókuszáló stratégiára van szükség, és a valódi kihívást a hazai ipar gazdasági teljesítménye és a versenyképességének erősítése jelenti” – Az első két fogalommal egészíthetné ki az ásványi nyersanyagok erőforrásokkal foglalkozó szakmacsoport Orbán Viktor miniszterelnök az Európa cenzúrázatlanul címmel rendezett online nemzetközi konferencián, július 8-án elhangzott gondolatait
A COVID19 járvány okozta helyzetben ugyanis érdemes átgondolni, vajon tényleg az a legjobb megoldás, hogy az energia és az alapanyagok sokszor több ezer kilométeres utazás után kerülnek az országunkba? Úgy tűnik lehet fenntarthatóbb B terv…
A globalizáció a magyar gazdaságot, közte a kitermelő ipart sem kímélte. A statisztikák szerint a magyar energiaigény zömét ma importált energiahordozókból állítják elő, vagy magát az energiát importálják. Határainkon túlról érkezik az országba a kőolaj, a földgáz jelentős része, az atomerőműi fűtőelem, a vasérc, színesércek, aluminium – hogy csak néhány példát említsünk. Az energia ellátástól viszont nagymértékben függ az általunk előállított termékek termelése, illetve exportja.
Nyitott kérdés még, hogy amikor a járványügyi intézkedések miatt újra meg újra lezárják a határokat és akadozni kezd a globális ellátási lánc, akkor nem fog-e hiányozni tartósan egy-két alapanyag az iparból vagy a mezőgazdaságból?
Sok elemzés készült arról, hogy vajon a járvány és annak következményei miként fogják átalakítani a világunkat? Gyanítom ezek a változások az nyersanyag termelő és feldolgozó ipart sem fogják elkerülni. Tegyük fel a kérdést: tényleg rendben van-e az, hogy a nap mint nap használt eszközeinkhez szükséges nyersanyagok és energiahordozók több ezer kilométert utaznak? Vajon mi fogyasztók elgondolkodunk-e azon, hogy remek dolog ugyan az olcsó chilei réz, de amikor lehet, nem lenne jobb azt a rezet hasonló áron magyar termelőtől megvásárolni?
Szép elképzelés! – mondhatják sokan, de nincs realitása, hiszen nem véletlenül alakult mindez így. A piac törvényei építették ki a mostani rendszert. A chilei réztermelő olcsón, egész éven át, megfelelő minőségben képes ellátni a piacot. Mivel erre magyar lelőhely nem volt képes, a kereskedők is a chilei termelőtől vásárolnak, a magyar lelőhely meg kénytelen-kelletlen nem kezdett bele a termelésbe. A következményekkel, az elszegényedő helyi szakmával, az elnéptelenedő falvakkal, a globális ellátási lánc óriási környezeti lábnyomával kevesen törődtek. Eddig.
A mostani járvány, a nyomában járó, várhatóan elég súlyos gazdasági problémák azonban nem csak nehézséget jelenthetnek, hanem lehetőséget is. Lehetőséget arra, hogy változtassunk a szemléletmódunkon, hogy sok mindent másképpen csináljunk mint eddig. Az ásványi nyersanyag termelésben is. Gazdálkodóként és fogyasztóként egyaránt.
Ha az első mondathoz csatolunk vissza, gondoljunk az EU piacról hiányzó 27 féle ásványi nyersanyagra. Tudjuk, hogy ennek jelentős részéből Magyarország is ismeretlen méretű, feltárásra váró tartalékokkal rendelkezik. Nosza, tegyük meg az első lépést, és indítsuk el a megismerésüket. Minden egyes erre fordított forint százat teremt a vagyon oldalon. Használjuk az ásványvagyonunkat a talpraálláshoz.
