Hetek óta keringenek hírek és álhírek a gödi akkumulátorgyárban történt esetleges szennyeződéssel kapcsolatban. Három fém ül a vádlottak padján: a kobalt, a nikkel és a mangán. A nagyközönség pedig tudni szeretné, bűnösök-e vagy sem?

Ezek hagyományosan acélötvözők, mostanság jobbára akkumulátor fémek, az akkumulátor katódjainak alapanyagai. Sok egyéb alkalmazásuk van, pl. szuperötvözetekben, amiket elérhetetlen helyen szolgáló anyagokban (pl. szélturbina lapátokban) alkalmaznak. Hadászati alkalmazásokról nem beszélve. Akkugyáraink ezekből mindent importálnak, a világon főtermelőik Indonézia, Fülöp szigetek, Uj Kaledonia, Ausztrália, (nikkel), Kongó, Indonézia, Oroszország (kobalt), illetve Dél-Afrikai Köztársaság, Gabon, Ausztrália (Mangán): Európában ezekért Oroszországba, Ukrajnába, illetve Törökországba kell mennünk. Mindegyik kritikus elem, nincs termelési bázisa az EU-n belül.

Magyarországon mindegyik előfordul, lelőhelyük többek között Kőszeg, Ajka, Gánt, Úrkút, Eplény vidékén, de adatok nincsenek. Értelmesebb helyeken az akkumulátorokat újrahasznosítják, nálunk ellenáll a lakosság, így az akkumulátorok illegális szétszerelőkben, a patakparton, az élővizekben végzik.

Mérgezők? De mennyire? Milyen koncentrációban? 

A szennyeződés Gödön az újsághírek szerint fémpor kiszóródásként történt. Minden kémiai elem mérgező valamilyen formában.   A hidrogén, szén és nitrogén közismerten emberbarát és nagyon hasznos elemek, de bizonyos kombinációjuk (például a HCN gáz) veszélyes, súlyosan mérgező. A kobalt és mangán jelenléte életünkben (és nem csak a zsebünkben lévő mobilunkban) esszenciális, kismértékben nélkülözhetetlen (mikrogram/kg nagyságrendben), nagyobb adagban, és élő szervezet által felvehető formában mérgező. A nikkel elsősorban allergén, nagy dózisban karcinogén. De attól még senki sem kapott mérgezést, hogy egy nickel (a dollár ötcentes aprópénz érméje) volt a zsebében. Az egészségügyi határértékeket rendeletek rögzítik, technológusok és hatóságok rendszeresen ellenőrzik, betartják és betartatják, mint mi mindannyian a KRESZ szabályait. A baleseteket még a zéró tolerancia sem zárja ki.

Oldódnak? Párolognak?  Hogy kell tárolni őket?

Számtalan formában lehetnek a technológia részei, nem ezeket a fémeket tologatták ki sötét összeesküvők az ellenőrző hatóság szeme elől a gyárban. A legtöbb technológia zárt körfolyamatként tartalmaz oldást, azaz az oldószert visszajáratják, nem hagyja el az épületet. Maradványanyagon viszont lehetnek oldószer maradékok. A párolgással során a gőzzé vált anyagokat rendszerint hatékonyan ártalmatlanítják. Tárolásukra is szigorú előírások vonatkoznak. A havária helyzetek természetesen külön kezelendők, ezekre néha nincs tételesen kidolgozott protokoll.

Hogyan tovább?

A közvélemény hazánkban akkor lendül be, ha arról van szó, hogy mit hogyan ne csináljunk. Nagy örömmel beszélgetnék arról a jövőben, hogyan lehetne jól csinálni, hazai kobalt, nikkel, mangán ásványkincseinket feltárni és használni az Óperencián túli import helyett, mivel alig ismert jelentős vagyonnal rendelkezik az ország a legkülönfélébb kritikus ásványi nyersanyagokból, berilliumtól vanádiumig.