Megjelent a Geoda különszáma a Lahóca egykori rézérc bánya ásványairól, történetéről.

A Magyar Minerofil Társaság folyóirata, a Geoda 2018 decemberi száma a Lahóca bánya ásványaival, történetével foglalkozik. Ennek kapcsán érdemes elidőzni, hogy az elmúlt évtizedek milyen eredményeket hoztak a korábban már kimerültnek ítélt, és 1979-ben bezárt földalatti üzem környezetében a bezárás óta megismert új ásványkincsekről.

Elsőként az 1993 – 1997 időszakban ugyanitt megkutatott aranyérc lelőhelyet kell megemlíteni. Ebben kezdetben 50%-ban részt vett a magyar állam is, majd tulajdonrészét eladta az ausztrál társtulajdonosnak. Az általuk befektetett mintegy 3 millió dollárnyi kutatás jól fialt, a felderített 37,5 tonnányi arany tartalmú ércvagyon mai fémértéke a kapcsolódó ezüsttel együtt mintegy 2 milliárd dollár. Az 1997-ben zárult kutatás végén az akkori 250 USD/uncia fém ár mellett nem gazdaságos Lahóca mai gazdaságosságát a jelenlegi 1300 USD/uncia fémár tükrében kell újra becsülni  A nemesfém ércvagyont nem érinti a hazai cianid használati tilalom, mert ez a technológia erre az ércre nem alkalmas.  A bányatelek (Recsk I) joga ekkor visszaszállt az eredeti tulajdonosra, a magyar államra.

Eközben a tudomány haladt előre. A réz, arany és ezüst, azaz az ércbányászat klasszikusai mellett más fémek iránt nagyságrendekkel nőtt a kereslet, az számítástechnika, elektronika, űrtechnológia, megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó alkalmazások által támasztott kereslet új kutatási igényeket támasztott. Ennek részleges előzetes vizsgálatát a Miskolci Egyetem kutatói 2012-2014 között a Criticel program során végezték el. A program eredményeit összefoglaló tíz kötetes monográfia sorozat az internetről ma is letölthető a http://kritikuselemek.uni-miskolc.hu/?p=criticel_monografia_sorozat címről.

A vizsgálatok során vált ismertté, hogy a ma „vörös listán” szereplő, azaz a kontinens számára stratégiainak tekintett kémiai elemből további négy bizonyítottan dúsul a Lahóca érceiben. Antimon, germánium, indium a rézásványok bizonyos fajtáiba beépülten jelennek meg, és az előzetes adatok szerint azok piaci értékét akár többszörösére emelhetik. Takács Ágnes, a lelőhely jelenlegi kutatója által végzett tudományos vizsgálatok pedig négy évtizedes nyomozás végén most arra derítettek fényt, hogy a katalizátorok nélkülözhetetlen nemesféme, a platina a lelőhely gyakori ásványait alkotó telluridokba rejtőzve jelentős dúsulásban megtalálható.

Eközben az állam, mint a bányatelek tulajdonosa, az új kutatási eredményeket nem értékelve a  húsz éve elhatározott nyomvonalon haladva a bánya rekultivációján dolgozik. A rekultiváció csak papíron egyszerű, a recski mélyszint ezzel párhuzamos hasznosítási törekvései műszakilag szinte lehetetlen problémák elé állítanák a kivitelezőket.

A máig titkosan kezelt 2018. évi recski tender kiírás felől sem érkeztek olyan hírek, hogy az újrahasznosítást a tulajdonos megfontolná-e. Nagy kár az ásványkincsünknek ilyen pazarló módon való kezelése, mert a rakétaszerűen felfutó  elektromos hajtás technológia, napelem előállítás nemcsak a fenti elemek, de az itt nem említett, szintén jelentős szelén és tellúr dúsulás alapú technológiai fejlesztéseket,  termelésbe vonást is gazdaságilag indokolná.