Tíz éve, 2015-2018 között futott egy nemzetközi projekt, benne tagként a Miskolci Egyetemmel, INTRAW címmel, utóéleteként máig működik, elérhető az INTRAW Observatory, a non-profit intézmény a nyersanyag stratégiák követésére nemzetközi szinten.

Tíz éve három lehetséges szcenáriót vázoltunk fel a világ nyersanyag stratégiáinak alakulására. 2018-2050 között.

Az első, akkor legvalószínűbb forgatókönyv az egyre erősödő ipari kapcsolatok, integráció folyamatát írta le, a második változat a kereskedelmi kapcsolatok korlátlan és erőteljes fejlesztését jósolta a nyersanyag igények kiegyenlítésének módjaként. A harmadik változat a Nemzeti Falak címet kapta, s jellemzően az elszigetelt, országok határain belül rekedt autark nyersanyag termelést vázolta fel. Nos, mára jól látható, hogy az első két optimista folyamatsor eltűnt a történelem süllyesztőjében, s a harmadik verzió idejét éljük, annak minden következményével együtt. Mint sok minden, úgy tűnik, hogy a válság is gyorsabban jött el, mint azt a jövőkép víziókban elképzeltük. Mindenki bezárkózik, magának termel, alig fejleszt és vámháborúzik. Piacok nincsenek, csak vezéri rendeletek. Nem kellene már ezeket az izgága öreg cserkészeket valamilyen használhatóbb vezetőkre cserélni? Lehet, hogy a bróm lesz a következő kritikus nyersanyag?

A képen emlékeztetőűl a tíz éves, európaiak közösen alkotta vízió. Csak a dagonya nincs rajta, amiben most mindannyian taposunk.