Egy jelentős méretű ércelőkészítő üzemnek területre, ipari vízre, elektromos energiára, szállítási útvonalakra, és szakemberekre van szüksége. Mindezekből a Recsk híján van, a területe szűk, a nagyobb termelési volument (itt tételezzük fel az eredetileg tervezett 2 millió tonna/év kapacitást) kiszolgáló infrastruktúra jelentős kiegészítésre szorulna (pl. meddő elhelyezés, víz stb).

Visontán jelenleg is széles profilú ipari park létezik, de van a keleti szárnyon szabad terület is, ahová az üzem telepíthető – közeli készlet térrel, vasúti rakodóval, meddő lerakóval, szinte korlátlan elektromos energia vételezés lehetőségével. A külfejtést körülvevő víztelenítő kutak pedig számításba vehetők az ipar víz utánpótlására.

A visontai telepítés a kiváló vasúti összeköttetésre gondolva – több más,távlatban esetleg termelésbe léptethető előfordulás feldolgozó üzeme lehetne, pl. a távolabbi Rudabánya érces anyagainak feldolgozására is. A helybeni szakértelem mellett Gyöngyös és Budapest közelsége egyúttal a munkaerő toborzás kérdését, az esetleges szakemberek letelepítésének a problémáját is megkönnyítené.

Most már csak az a kérdés, hogy hogyan lehetne a Recsk előfordulásait jelentősebb külső befektetést nélkül termelésbe állítani?

Erről szól majd a kalandtörténet ötödik (egyelőre utolsó) epizódja, ami jövő héten kerül a képernyőitekre (amennyiben van még kitartásotok ezeket az unortodox gondolatokat olvasgatni).