A legnagyobb energiaválság közepette állítjuk le a lignit termelésünket (amihez van ásványvagyonunk) és szereljük át a Visonta Erőművet gázra (amihez nincs). A leállítás fő nyilvános indoka az egyre dráguló szén-dioxid kvóta. Kiváncsi lennék, összevetette-e valaki a kvóta költségeket a kieső Paks miatt a piacról vásárolandó csúcsáram költségeivel? Örömmel látnék erre számokat.

Tőle 10 km-re van Recsk, amelyet már 50 éve zárva tartunk, illetve kb. évtizedenként kezdetben Gagyi-Pálffy András irányításával, később egyszerűen gagyi módon (elnézést a szójátékért) privatizációs próbálkozásokat próbáltunk rá sikertelenül. Mai becslés szerint a más ismert ércvagyon értéke meghaladja az államadósságunk mai értékének 50 %-át.

A leállításról illetve a nem-indításról politikus döntéshozók döntöttek, szakmai szempontokra nem építő gazdasági modellek alapján, néha álmodozva, néha dideregve, de sohasem józanul végigszámítva.

Visontát bezárják, ennek költsége annyi, mintha egy új hasonló méretű lignitbányát nyitnának, a szövődményeket (pl. a gipszkarton gyártás alapanyag problémáit) nem számítva.

Recskre orbitális megnyitási költségeket és megoldhatatlan környezeti problémákat jósolnak a fékeket kezelők. Az ilyen tanácsokkal ellátott döntéshozók további kutatásokat terveznek  a következő három évben (most épp kritikus elemekre). Eközben az idő halad, a fémárak exponenciálisan emelkednek. Az utolsó 1991-es becslés idején becsülhető 2200 USD/t rézár mára a hatszorosa, 14 500 USD/tonna, egyéb fémek hasonló növekedése mellett. A vonat halad, mi a megállóban álldogálunk.

Talán van egy win-win megoldás, szinte holnaptól indítható. Tegyük fel: Visontát tovább üzemeltetjük, Recsket megnyitjuk, a környezetet megkíméljük, a forrásokat pedig maga a projekt termeli ki. Megpróbáltam illetékes füleknek elmondani ezt, nem érkezett válasz. Így most itt fogom bemutatni rövid posztokban, szakmai vita gerjesztése reményében, az asvanykincs.hu oldalon, a következő hetekben.

Érdeklődők, tartsatok velem.