Földrajzi helyzet

A Mátra északi oldalán, Recsk község nyugati peremén, a Lahóca hegyen, a tőle északra fekvő mátraderecskei Lejtakna és környezetük területén, a Parádi-Tarna északi oldalán ismert az ország egykori egyetlen rézérc bányája, illetve legnagyobb aranyérc előfordulása. Az aranyérc felszínen is elérhető feltárása (kovásodott andezit breccsa anyagban) az egykori, közelmúltban lebontott ércelőkészítő üzem északi oldalán futó üzemi út mellett van (47o55,56.82N – 20o05,14.82E).

Kutatás történet

A Lahóca rézércesedésének felfedezése 1850-ben, a később I. tömzsnek elnevezett felszíni kibuvásaihoz kapcsolódó termésréz dúsulások megtalálásához kapcsolódik. A lelőhely ezt követően évtizedeken keresztül kis volumenű bányászatnak adott otthont, amelynek első fellendülése az I. világháborút megelőző időszakban volt. 1926-ban vásárolta meg a magyar állam, és ettől kezdve folytonos volt a földalatti érctermelés erről a lelőhelyről.

A bánya történetét Csiffáry (2009) dolgozta fel részletesen. A Lahóca mélység felé történő kutatása során fedezték fel az 1960-as évek elején a mélyszinti porfíros, majd szkarnos ércesedéseket, illetve a mátraderecskei lejtaknai érctesteket.

Bányászat

A Lahóca ércesedését földalatti bányaüzemben termelték. Az érctermelés időszaka 1850-től 1979-ig tartott, számos megszakítással, fellendülési időszakkal. Az éves érctermelés mennyisége a bezárás előtti évtizedben 50,000 tonna/év körüli volt. A lelőhelyről származó összes érctermelése a teljes élettartam alatt mintegy 3 millió tonna arany- és ezüst tartalmú rézérc volt, melyet a helyi ércdúsító műben koncentráltak, és külföldi színesfém kohókban kohósították.

A Lahóca bánya 30. ponti fejtése 1979-ben

Földtani környezet

A Lahócát is magába foglaló nyírásos elmozdulást mutató szerkezeti zóna (Darnó öv) korai működése lehet az oka annak a gyors tengeri medence képződésnek, amely a Bükk hegységiekhez hasonló idősebb mezozoós karbonátos kőzetek alkotta szárazulaton alakult ki. A medence kialakulása a paleogén időszakban, 34.9±4.9 Ma időben kezdődött (felső eocén), és a koradatok szerint 25.6±2.5 Ma időben zárul (felső oligocén). A kialakuló süllyedékben tengeralatti andezit, dácit lávákat és tufákat felszínre hozó vulkanizmus működött, amelynek gyökérzónájában szubvulkáni helyzetben diorit és kvarcdiorit porfír intruziók térfoglalása és megszilárdulása zajlott.

Érctípus

Az ércesedés ásványtársulását elsőként Sztrókay (1940) írta le részletesen, a legutolsó részletes vizsgálatok Takács & Molnár (2011) kutatásai során folytak. Lahóca ércesedés fő ércásványa pirit, tetraedrit és enargit, melyek a kovásodott hidrotermális exploziós breccsa anyagában részben törmelékként, részben kötőanyagként jelennek meg. Jelentős arany tartalom kapcsolódik az enargithoz és pirithez, ezüst tartalom a tetraedrithez. Jelentős szerepe van az együttesben a telluridoknak, szulfosóknak.A korai értelmezések un. tömzskőzetként írták le a lahócai érctesteket, amelyet un. kékpala burok vesz körül. A területen 10 érctömzsöt tártak fel a bányászat során. A Lahóca arany ércesedése az un. HS (high sulphidation – nagy szulfid ásvány tartalmú) epitermális (alacsony kiválási hőmérsékletű) arany ércesedések közé sorolható. Ilyen ércesedések a hidrotermális átalakulási központok közeli környezetében, erősen savas kémhatású oldatokból, viszonylag 200-300 C fok hőmérsékletű vizes rendszerekből válnak ki. Az arany ércesedést rézérc ásványok és pirit tömeges kiválása előzte meg. Ezek létrejöttét a Lahóca vulkanizmusa során gőzrobbanás okozta összetöredezés és hirtelen nyomáscsökkenés váltotta ki (hidrotermális exploziós breccsák). Az ércesedések képződése egy andezit vulkán úgynevezett maar diatréma keletkezéséhez kapcsolódik, azaz vulkáni centrum beszakadásos szerkezetében, piroklasztit anyagban alakult ki (Molnár et al 2008). Képződési intervalluma radiometrikus koradatok alapján 34-27 M év közötti, azaz felső eocén- oligocén (Less et al 2008). A Lahócától mintegy 3 km-re lévő Parádfürdőn található ércesedés viszont már LS (low sulphidation – alacsony szulfid tartalmú érctipusokkal rokon. Mindkét érctipus eredete összekapcsolható a Lahóca – Lejtakna vonalától nyugatra, többszáz méter mélységben felfedezett porfíros rézércesedés keletkezésével.

A recski ércelőkészítő üzem az 1970-es években

Nemesfémércek

A termelt rézércek számottevő arany és ezüst tartalma kezdettől ismert volt. 1918-ban az akkori tulajdonos Schmidt testvérek irányítása alatt végzett mintázások során fedezték fel a rézérc tartalmú breccsa és a fedőjébe nyomult szubvulkáni andezit határán kialakult dús aranyérces lencséket az un. kékpala kőzetekben, melyekben 100 g/t feletti arany koncentrációkat mutattak ki. Az 1960-as évek során végzett fúrásos érckutatások és bányabeli mintázások, illetve a rézércek ércelőkészítési, bérkohósitási eredményei alátámasztották a rézércek átlagos 2-3 g/t mértékű aranytartalmát. A Lahóca aranyérc kutatását az Enargit KFT végezte el 1993 és 1997 között. Ennek nyomán került sor az arany ércesedés első önálló ásványvagyon becslésére (Földessy 1997). Néhány további fúrást mélyített 2000-2001 között az akkori engedély tulajdonos St.Stephans Gold KFT. Jelenleg az egykori rézérc bánya rekultivációs munkái zajlanak.

A Lahóca aranyérc 3D modellje a fúrásos kutatásokat követően, 1997

Ásványvagyon

A Lahóca réz-arany ércesedésének utolsó vagyonbecslése a bezáráskor készült zárójelentés (Baksa et al 1979) alapján: A Lahóca később megkutatott aranyérc ásványvagyon becslése a 0,5 és 1,0 g/t Au kiemelési határokon számítva készült el . A 0,5 g/t kiemelési határ mellett a teljes vagyon ércmennyisége 34,6 millió tonna, fémmennyisége 50,7 tonna arany (1,6 millió uncia), 1,47 g/t Au átlagminõséggel. A becsült érces anyag mennyiségbõl a legnagyobb AU001 érctest 33 M tonnát (az összvagyon 94.5 %-a), a 60 db kis érctest 1,6 millió tonnát képvisel. 1,0 g/t kiemelési határ mellett az összvagyon ércmennyisége 14,9 millió tonna, fémmennyisége 31,6 tonna arany (1,0 millió uncia), 2,1 g/t Au átlagminõséggel. A becsült érc mennyiségbõl az A001 érctest 14,2 millió tonnát (az összvagyon 95,5 %-a), a többi 30 kisebb érctest 0,7 millió tonnát képvisel. (Földessy et al 1997).

Fontosabb tudományos közlemények